2013. május 6.
Egy kíváló statisztikai grafikon látott napvilágot a The Financial Times 2013. március 8. számában a ‘Progress over gender equality in workforce stalls‘ Brian Groom által jegyzett cikke mellékleteként. A cikk a PwC ‘Women in Work index’ alaján állíttatott össze és azt mutatja be, hogy a világ országai között milyen arányban vannak női felsővezetők a nagyvállalati szférában.
Azt gondolom maga a grafikon sok érdekességgel szolgál.
A statisztikát nem Norvégia vezeti és nem is a “Skandináv” államok, holott gondolhatnánk ezt – hiszen a témában járatosakat, ha éjszakai álmukból keltik is fel, akkor is kívülről tudják, hogy a vállalati felsővezetői kvóta bevezetésének indokaként éppen az szerepel, hogy az milyen jól bevált Norvégiában és Skandináviában.
Az összes felsővezető számarányát tekintve a legötbb nő 51% – Kínában található, ezt követi Lengyelország 48%-kal, majd a Balti államok – átlagosan 40%-os arányban. A sorban ezután Németország és Oroszország (31%), Törökország (30%), Svédország (27%), Franciaország (26%) Olaszország (24%) áll. A ‘globális’ átlag is 24%.
A sorban Norvégia 22%-kal szerepel csak, Hollandia mindössze 11%-ról beszélhet, Nagy-Britanniában 19% a nők aránya, míg az USÁ-ban ez 20%.
A lista első két helyezettjét elemezve a következő gondolatok juthatnak eszünkbe.
Mint korábban ezt már vizsgáltuk, Kínában nem számít férfi vagy nő, aki az adott pozícióra pályázik, leginkább csak az alkalmassága, rátermettsége a fontos. A kínai üzletasszonynak átlagban egy gyermeke van, viszont erre az egy gyermekre átlagban 4 nagyszülő, esetleg dédszülő (is) jut. Az átlag kínai üzletasszonynak nem okoz gondot a gyermeknevelés – vagy a család megoldja azt, vagy bentlakásos iskolák segítik, hogy meg tudjon felelni a munkája által támasztott követelményeknek.
A legmeglepőbb ebben a rangsorban talán Lengyelország helyezése. Lengyelország az átlagos megközelítésben nem egy “modern” ország, ahol a nők egyenjogúságának élharcosairól sokat hallani. Lengyelországot leginkább katolikusként szokták jellemezni és ez egyfajta tradicionális (nem progresszív) társadalomfelfogást sejtet. Lehet hogy éppen ez a tradicionális társadalomfelfogás, a család megléte (a nagy-család kiterjedt hálója) segít abban, hogy meghatározóan sok nő tudjon úgy karriert építeni, hogy a csúcsra is felérhessen – akár kvóta nélkül is.