2012. október 1.
Nemrégiben az mszp.hu “Női kvótát javasol a nagyvállalatok vezetésében az MSZP nőtagozata” címmel közölt tudósítást Gurmai Zita sajtótájékoztatójáról. A képviselőasszony arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy személyes találkozót kezdeményezett Balog Zoltán miniszterrel, mert tudomása szerint Magyaroszág nyolc másik unniós országgal együtt tiltakozott az Unió azon terve ellen, mely 40%-os kötelező női kvótát írna elő a nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban és igazgatótanácsaiban. Gurmai Zita azzal érvelt, hogy a kötelező kvóta bevezetése csak időleges, valamint, hogy ahol “több a nő, ott jelentősebb a profit”.
Balog Zoltán válaszában arra hivatkozott, hogy a képviselőasszony “csúsztat”, mivel ő nem a női kvóta elutasításáról írt levelet, hanem arról, hogy a férfiak és nők arányának az egyes vállalatok vezetésében való szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik, nem az Európai Bizottságéba.
Nos nézzük, hogyan számoltak be erről – a magyar sajtóban visszhagtalanul maradt hírről – az Európai Unió egy másik tagállamában.
A The Financial Times 2012. szeptember 16-án adott hírt arról, hogy Nagy-Britanniának sikerült összehoznia egy olyan szövetséget, mellyel meg tudja akadályozni az európai szinten kötelező vállalati női kvóta kérdésében való döntést (UK musters support to block EU women quota).
A beszámoló szerint az Európai Unió 9 tagállama – köztük Hollandia, Málta és több Közép- és Kelet-Európai ország írt határozott hangú levelet José Manuel Barrosonak és Viviane Redingnek (aki személy szerint jegyzi a kvóta bevezetésének tervét). A levél szerint az aláírók egyetértenek a Bizottsággal abban, hogy még kevés női tagja van a egyes nagyvállalati felsővezetésnek, de ebben a kérdésben már nemzeti hatáskörben, számos országban számos lépést tettek az egyenlőség megvalósításáért. Az aláírók kiállnak azért, hogy ennek a kérdésnek a szabályozása továbbra is nemzeti hatáskörben legyen megoldva (ahogy erre Balog Zoltán hivatkozott).
A levelet Svédország és Németország nem írta alá, azonban az aláírókkal azonos megítélésen van, ezért várhatóan nem kerül a kötelező, nagyvállalati női kvóta Európai szinten kötelező bevezetésre. Közben a francia kormány hivatalosan is közölte, hogy támogatja a kötelező kvóta bevezetésének tervét, így Franciaország az első “nagy” tagállam, amely a kezdeményezés mellé állt (France backs Brussels plan on female board quotas FT 2012. szeptember 27.).
Mint az köztudott és a Női Lobbyban is többször tárgyalásra került egyes országokban van kötelezően (nemzeti hatáskörben) elrendelt kvóta: ide tartozik Franciaország, Olaszország, Nagy-Britanniában pedig akcióterv készült arra nézve, hogyan lehet 2015-re magasabb arányt elérni ebben a körben.
Gurmai Zita hivatkozott ara, hogy ahol “több nő van, ott jelentősebb a profit is”. Már korábban foglalkoztunk olyan kutatással, amely arra irányult, vajon a valóság alátámasztja-e azt a széles körben vallott nézetet, hogy a több női tag a felsővezetésben jobb gazdasági mutatókat eredményez.
A The Financial Times “Someting for the weekend” című írásának egy része épp egy ilyen kérdésre tér ki. David Matsa és Amalia Miller (Univerity of Virginia) professzorok kutatása azt az eredményt hozta, a vizsgált észak-európai államok vállalatai között (ahol kötelező a kvóta) nincs számottevő különbség a cégek teljesítményében a bevételek, a költségek a vállalati összeolvadások és felvásárlások tekintetében. Egyetlen ilyen adat van, ahol látható a különbség: a munkabér területén, de ez nem abból fakad, hogy nagyobbak lennének az egyes keresetek, hanem abból, hogy relatíve több embert alkalmaznak ezek a vállaltok. “Comapines that had been affected by the quota – and had more female board members – were not laying off workers as often as those companies that were not obliged to take more women”. Ez lehet annak következménye a kutatók szerint, hogy a női vezetők érzékenyebbek a munkavállalók szempontjaira és ez betudható esetleg egy hosszútávú startégiai gondolkodásnak is.
A kutatás eredményei a Kellogg Insight oldalon olvashatók.