2013. január 30.
‘Miért a baloldal értéke a női kvóta’ kérdezte Rónai Egon Gurmai Zita európai parlamenti képviselőtől az atv 2012. november 16-i reggeli műsorában. Gurmai Zita szerint ‘Azért, mert az európai baloldal, a magyar szocialisták hisznek abban, hogy ha több nő van a döntéshozatalban jobban működik’.
Tehát akkor ez az egész téma, hogy – a nők számaránya a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felsővezetésében haladja meg a 20-40%-os arányszámot – ez egy európai baloldali ötlet? Gurmai Zita egy mondatban utalt rá, hogy a norvégok foglalták törvénybe az első ilyen kötelező szabályt és hét évükbe tellett, amíg elérték a kvóta teljes és általános alkalmazását.
A kötelező szabályozás kezdete valóban Norvégiába vezet, de a szabályozást Ansgar Gabrielsen, Norvégia vidékies déli részéről származó, négy gyermekes apa, pünkösdista keresztény – a jobb-közép norvég kormány kereskedelmi és ipari minisztere kezdeményezte. Gabrielsen saját bevallása szerint egy tanulmányt olvasott, mely szerint Norvégiában 2000 vállalati felsővezetői pozició létezett, melyből csupán 6%-ban részesedtek nők. A tanulmány szerint nagyobb női részvétel a vállaltvezetésben jobb pénzügyi teljesítményt igér. A miniszter úgy gondolta, a kvóta bevezetése nem jelenthet hátrányt akkor sem, ha a tanulmánynak nincs igaza, és nem származik pénzügyi előny a több női felsővezetőből, hiszen maga a társadalom is fele-fele arányban áll férfiakból és nőkből, és biztosan található a szükséges mennyiségben megfelelő nő egy fejlett országban (főleg ha azt a tényt vesszük, hogy az egyetemi végzettséget szerzők 60%-a nő Norvégiában).
A konzervatív norvég miniszter ismervén a téma előtörténetét, azt hogy előzetes konzultációk esetén mennyi ellenkezéssel és ellenérvvel találkozna úgy hatátozott, hogy miniszteri jogkörénél fogva, a kabineten és párton való egyeztetés nélkül, rendelettel vezetteti be a szabályozást. Mindez 2001 február 21-e története.
A kifogások áradata azonnal megindult. Kötelező női kvóta esetén külföldi cégek nem fognak befektetni Norvégiában. Nem lehet elegendő megfelelő női tagot találni a vezetőségbe. A vezetőségi tagság nem csak felkészültség vagy nem kérdése, hanem a személyes kapcsolat, szimpátia kérdése is. A vállalat vezetése a tulajdonosok (részvényesek) akaratának tükröződése kell legyen, adott esetben maguk is részt akarnak venni abban és a kötelező kvóta ezt adott esetben felülírja.
2005-re a nők száma az eredeti 6%-ról 16%-ra nőtt a vállalati felsővezetés körében és napjainkra érte el az elrendelt 40%-ot. Az elmúlt évek ismeretében látható, hogy a bevezetett kvóta eléréséhez kellett az állam közreműködése – adatbázisok rendelkezésre bocsátásával, a megfelelő végzettséggel rendelkező női vezetőkről, a fejvadászok saját adatbázisainak felhasználása, a vállalatvezetők vezetési megszokásainak változása, annak felismerése, hogy a különböző múltú, iskolázottságú, élettapasztalattal rendelkező tagok ismeretanyaga nagyobb lehetőséget ad az egyes vállalatok előtt álló kihívások felismerésére és a megoldások megtalálásra, mint az azonos körből származó személyeké.
A kvótának nem csak férfi ellenzői voltak, hanem számos nő is úgy érezte, hogy a kvóta miatt saját képességei kevésbé számítanak, mint a női nemhez való tartozása.
Aki a történet elejére kiváncsi olvasson utána: ‘The accidental feminist‘ The Financial Times 2005. október 15.