2015. március 5.
A Policysolutions a Friedrich Ebert Stiftunggal közösen angol nyelvű elemzést közölt Magyarország politikai helyzetéről Hungarian Politics 2014 címmel.
Elgondolkodik az ember, amikor a politikai elemző cégek ilyen évkönyveket jelentetnek meg, van-e egyáltalán értelme még egy sokadik összefoglaló elemzésnek, hiszen az év minden napján a média valamelyik csatornáján biztosan kapunk egy részletes és átfogó elemzést a mai magyar politikai helyzetről.
A tanulmányt elolvasva azt mondhatjuk, volt értelme a megjelentetésnek.
A Policysolutions (www.policysolutions.hu) nemrégiben örömmel adta hírül honlapján, hogy társalapítójuk Bíró-Nagy András, Andor László volt uniós biztos politikai tanácsadója visszatér az intézethez és kutatási igazgatóként folytatja tevékenyéségét. Az ezt időrendben követő hír a honlapon, egy nemzetközi konferencia az illiberális állam kérdéseiről, melyen a megnyitót Tóbiás József MSZP pártelnök mondta nem véletlenül, hiszen a konferencia szervezését a Táncsics Alapítvány is támogatta.
Mindebből arra következtethetünk, hogyha valakik pontosan ismerik melyek a mai magyar demokratikus ellenzék gondolatai és elképzelései arról mit és hogyan kellene a jövőben csinálni, akkor bizton hagyatkozhatunk a Policysolutions anyagaira.
A Hungarian Politics in 2014 (továbbiakban Elemzés) végigveszi 2014 politikai eseményeit, elemzi a különböző választások eredményeit, a pártok jövőbeni kilátásait. Az igazán érdekes része véleményem szerint a 4.1.fejezet: Economy and society címet viseli. Ebben a részben minden benne van, hogyan és mit gondol a mai magyar baloldal, a demokratikus ellenzék (és amiért a mai magyar demokratikus ellenzéknek nem sikerült igazából megszólítania a magyar választókat a 2014-es választási évben).
1. A professzionalitás
Az egyik első alaptétel, hogy a baloldal van a tudás birtokában: modern és progresszív, az ő oldalukon vannak a szakértők, ők értenek a VALÓBAN jó gazdasági megoldásokhoz. Ezt tükrözte már Horn Gyula 1994-es választási plakátja, ahol a pártelnök, miniszterelnök asztalán ott volt a szemüveg, mint a tudás, szakértelem szimbóluma, holott Horn Gyula nem volt szemüveges.
Az Elemzés szerint: “During its early years in office, economic policies were considered the Achilles heel of the second Orbán government, the point where its stubbornness and arrogance would prove most obviously self-defeating and undermine its efforts at consolidating power by weakening democracy and the system of checks and balances. Many experts …… still insist that this will be the case, though the timeline of this projection is unknown. Whether down to sheer luck or a better sense of economic realities than critics gave it credit for……..just in time of the election, the performance of the economy vindicated the Orbán government….”
Fentiek arra mutatnak rá, hogy a magyar demokratikus ellenzék nem kritikát fogalmazott meg az Orbán kormány gazdasági politikájával szemben vagy annak alapján, nem helyezkedett bele az “unorthodox” elképzelésekben, nem futtatta végig és nem ezen számítások alapján mondta, hogy megvalósíthatóak-e, megalapozottak-e vagy sem, hanem egyszerűen butaságnak tekintette a Fidesz kormány gazdasági elképzeléseit, minden tervezett intézkedést a saját gazdasági koordináta rendszere szerint elemzett és értékelt, és ennek megfelelően mondta azt, hogy az Orbán kormány elképzelései megvalósíthatatlanok, nem professzionálisak, és ennek alapján jutott arra a megállapításra, hogy csupán szerencse, ami a gazdaság területén történt, a gazdasági fellendülés.
Az Elemzés további része (A timely upturn) épp ezt az eshetősséget támasztja alá. Az Elemzés szerint, ha nem indult volna be valódi gazdasági növekedés, akkor egyre több választó pártolt volna el a Fidesztől és a egy szoros küzdelemben dőlt volna el a küzdelem a 2014-es választásokon, ergo nem volt gazdasági koncepció, előre átgondolt lépések sorozata a gazdasági döntések mögött. A “Statistics and other gimmicks” rész szerint: “The remarkably successful year of 2014 was not entirely rooted in a robust economic strategy; it featured plenty of style over substance announcements as well as some outright manipulation”.
Mondhatjuk tehát, a demokratikus ellenzék szerint az Orbán kormány nem a jó gazdasági megoldásokat, stratégiát stb. választja folyamatosan, és az elkerült gazdasági összeomlás, a javuló eredmények csupán a szerencsének, a külső hatásokanak, a jó időzítéseknek és a manipulációknak köszönhetőek.
Ez tulajdonképpen egy tudás nélküliségre alapozott gazdasági koncepció, melynek összefoglalóját Gyurcsány Ferenc már az öszödi beszédben megadta, mikor arról beszélt, hogy a ‘világgazdaság pénzbősége, meg a trükkök százai’ mentették meg az országot a csődtől.
2. A tartalmi koncepció
Az Elemzés a “Statistics and other gimmicks” részben azt elemzi, hogy a foglalkoztatási adatok hogyan lettek manipulálva a külföldi munkavállalási és a közmunkában résztvevők adataival. Az Elemzés szerint: “The governing party appears to be genuinely signalling a long-term commitment to moving from welfare to workfare. Still, whether it was mainly for electoral consumption or is part of a long-term strategy…..”
Ez a mondat azt sugallja, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon nem gondolják(ták), egy választási vagy kormányzati program azt jelenti, ami le van benne írva, hogy az hosszútávú is lehet, nem csak a választás pillanatának szól.
A “Crude principle” alfejezet szerint a “… the fundamental tenet of Fidesz’s economic policy is rather simple. The government wishes to turn Hungary into a cheap manufacturing hub that is attractive to investors who do not mind an undereducated workforce as long as it is cheap and has few rights”.
“…..the other dark underbelly of this economic policy is that it is based on keeping millions employed in cheap industrial labour, with little social mobility not only for the present generation of working adults but also for their offspring…….Fidesz seeks to build a huge low-paid underclass and a Fidesz-dominated elite that will by rights control the most lucrative segments of the economy and bequeath these positions to future generations of Fidesz loyalists. (Cue Marx: the return of the class -based society).
“Fidesz’s social model needs a reservoir of cheap labour with low educational achievement. Excluding a significant share of those on the lowest rung of the social ladder from higher education is not unfortunate collateral damage but actually an important component of the overall strategy. It significantly increases pressure on the rest to comply with the economic and political demands of the elite.” (Few rights, fewer hopes)
Az Elemzés szerint tehát a Fidesz társadalomfelfogása szerint épít egy alulfizetett, termelő szektorban alkalmazottként foglalkoztatott, gyengén képzett, jogaitól megfosztott alsó társadalmi réteget, melynek társadalmi mobilitása nincs vagy csak alig van, sőt gyermekeik is csak korlátozottan vagy sehogy nem jutnak előre. Ezen réteg felett uralkodik egy a Fidesz által kialakított oligarcha réteg és azok Fideszhez lojális leszármazottai, akik abból húznak hasznot, hogy a kormányzat politikája bünteti a szolgáltatási szektor (külföldi) szereplőit, akik helyére lépve majd gyümölcsöztetik azokat.
Mindezt csak tetézi, hogy a magyar társadalom természetesnek és jogosnak tartja a társadalom hierarchikus szerveződését.
Nos tehát a fentiekből az olvasó elé tárul a mai magyar demokratikus ellenzék által legfontosabbnak ítélt folyamatok összesége. Talán levonhatjuk a konzekvenciát, mindegy hogy magát “nyitott, nyugatos, polgári”, baloldali, liberális vagy szociáldemokrata jelzővel illeti ez az oldal felfogásában, elképzeléseiben, megoldásaiban mélyen marxista.
Megdöbbentő, hogy az Elemzésben egyetlen szó sem esik a mezőgazdaságról, annak bármilyen ágazatáról vagy válfajáról, holott a mezőgazdaság (az agrárium és a vidék) kitüntetetten szerepel, mind a Fidesz mind az Orbán kormány tervei és intézkedései között.
Feltünő, hogy az ország újraiparosításával kapcsolatban az Elemzésben csak egy marxi osztályharcos koncepció tűnik fel, holott az (újra)iparosítás nem csak az Orbán kormány tervei között szerepel, hanem az elmúlt évek állandóan visszatérő gazdasági kormányzati kérdése a nyugati államokban. AZ USÁ-tól Nagy-Britanniáig újra terítékre került a nemzeti ipar fellendítése, korábban elvándorolt iparágak visszatelepítése. Következménye ez annak, hogy magát a gyárat a legújabb koncepció szerint nem egy épületben vagy telephelyen képzelik el, hanem a technika lehetőségeinek figyelembe vételével akár fizikailag elkülönülten. A tervező mérnök A településen, a gyártósor B településen, az összeszerelés C településen, az adminisztráció stb D településen található. Erre utalt korábban ez egyik nagy német gépkocsicsártó megjegyzése, hogy ők Magyarországot, mint egészet egy gyáranak tekintik.
Figyelemre méltó, hogy az Elemzésben a jövedelemszerzésnek csak egy formája kap igazán hangsúlyt: az alkalmazotti lét.
A Gazdaság és Társadalom (Economy and Society) címet viselő fejezetben egyetlen szó sincs a kis- és közép vagy családi vállalkozásokról, gazdaságokról. Vállalkozásokról csak és kizáróan olyan kontextusban esik szó, hogy a külföldi munkáltató olcsó, alacsony, jogfosztott munkaerőt keres, nem különlegesen érdekes vagy szofisztikált munkához.
Az Elemzésben megfogalmazott társadalmi koncepció egy “dynamic knowledge-based economy where educated citizens vie great opportunities”, holott a brit sajtó éppen olyan elemzéseket közölt, hogy a korábban bevettnek tekintett társadalmi mobilizóció megváltozott: az egyes generáciük már nem egyre feljebb lépnek, meghaladják szüleik, nagyszüleik társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét, hanem “visszafelé” mobilizálódnak, alacsonyabb helyre kerülnek a társadalmi ranglétrán.
A veszprémi időközi választás eredménye után sokan azt gondolhatják megnyilt az út a demokratikus ellenzék előtt a kormányzásra. Ha jobban belegondolunk ilyen lapokkal, társadalmi felfogással vajon valóban meg lehet-e szólítani a magyar társadalom nagy részét, lehet-e előttük egy kívánatos jövőképet is magábafoglaló választási alternatívát kínálni, lehet-e egy modern és sikeres Magyarországot építeni?