2016. február 2.
Megszavazni a kilépést a könnyű része a dolognak – állítja a The Financial Times 2016. január 13-án a londoni kiadás “Comment” oldalán megjelentetett írásában Jean-Claude Piris “BREXIT is the easy bit” című cikkében.
Jean-Claude Piris 2011-es nyugállományba vonulásáig 23 éven keresztül volt a legmagsabb rangú jogásza az Uniónak, akinek a keze allatt működő jogászok végezték az EU-s dokumentumok szövegezéseit, adtak tanácsot jogi szempontból illetve véleményezték az elkészült dokumentumokat. A Centre for European Reform pedig az ő tollából jelentette meg az “If the UK Votes to Leave” című kiadványát.
Jean-Claude Piris szerint tehát az Unió és Nagy-Britannia szétválásában a legegyszerűbb kérdés az erről való döntés, ugyanakkor az elválás nem lesz az.
A Lisszaboni szerződés szerint az Unióból távozni kívánó tagállamnak két éve van arra, hogy a kiválással felmerülő kérdéseket lerendezze, ugyanakkor Nagy-Britanniának véleménye szerint esetleg ennél is több időre lesz szüksége, hogy minden kérdésben megnyugtató egyezség születhessen.
Piris szerint ezen túl a briteknek a kiválás miatt saját belső jogrendjüket is teljes mértékben át kell nézniük. Sok a kiválásig elfogadott és alkalmazott, adott esteben egészen alacsonyrendű jogalkotási szintig átvitt joganyagot kell megváltoztatni, a nemzeti szabályok szerint újraalkotni. Az EU és harmadik államok között létrejött nemzetközi egyezmények Nagy-Britanniára nézve elvesztik hatályukat.
A második legnagyobb kérdés annak eldöntése mi lesz azzal a közel 2 millió brit állampolgárral, akik az Európai Unió más tagállamaiban élnek, akik a kiválással elvesztik az európai közös piac és közös “állampolgárság” előnyeit, lehetőségeit. Az állandó lakhellyel rendelkezőek tartozkódása nem lesz kérdéses köszönhetően az Európai Emberi Jogi szabályozásnak köszönhetően, a többiek helyzete kérdésessé válhat. Minderről – a személyek és az egyes vállalkozások helyzetéről az EU egyes országaiban az Egyesült Királyságnak tárgyalásokat kell folytatnia – leginkább magával a maradó 27 állammal közösen, nem pedig egyenként. Amennyiben Nagy-Britannia feltételeket támasztana egyes EU-s tagállamok állampolgárainak letelepedésável szemben, ugyanilyen korlátozásokra számíthat saját állampolgáraira nézve is.
A kilépés harmadik legfontosabb kérdése a kereskedelm szabályozása. Feltehető, hogy Nagy-Britannia szeretné fenntartani az EU-val folytatott kereskedelmi kapcsolatait, ugyanakkor vámszabályokat és határellenörzést kell bevezetnie az EU országokkal – a szomszédos Írországgal szemben is. Ugyenez történne az EU szempontjából is Nagy-Britanniával.
A WTO szabályai szerint kilépése esetén Nagy-Britanniának nem lenne több joga az EU-s piachoz való hozzáféréshez, mint Kínának – így egy kereskedelmi egyezmény megkötése elsőrendű fontosságú lenne a birtek számára.
Az EU piacára lépésnek mind politikailag, mind pénzügyileg ára lenne. Svájc és Norvégia is súlyos anyagi hozzájárulást fizet az EU részére a piacaira való bejutásért. Mindezen túl az EU jogi feltételeket is támaszt velük szemben a munkaerő szabad áramlása érdekében .
A negyedik dimenzió a nemzetközi kereskedelem kérdése. Az EU-nak a világ közel 60 országával van kereskedelmi szerződése, mely a világkeresekedelem 35%-ára rúg. A kiválással Nagy-Britannia a WTO szabályai alá fog tartozni, ami bizonyos esetekben előnyt fog nekik jelenteni, de éppen a szolgáltatások piacán, melyben a britek nagyon erősek rosszabb helyzetbe kerülnek a kilépéssel. Az Európai Unió a szolgáltatások és az áruk legnagyobb export- és importőre a világon, ezért ilyen megegyezéseknél a legerősebb alkupozicióban van. A kiválás következtében már magának Nagy-Britanniának saját nevében és nagyon rövid időn belül új, most már kétoldalú egyezményeket kell megkötnie, amihez nincsenek meg a szakértői, hiszen 1973-óta nem vettek saját maguk részt főtárgyalókkal ilyen ügyekben.
Jean-Claude Piris azzal zárja cikkét, hogy mindezen ügyek letárgyalása és tetőaláhozása akár 10 évet is igénybe vehet, mely alatt Nagy-Britannia a bizonytalanság miatt nem-kívánatossá válik a befektetők előtt, mindez politikai és gazdasági következményekkel járhat az egész országra nézve, és mindennek felelőssége a kiválásról szavazó polgárokat terheli.
Ugyanerről a helyzetről írt Daniel Hannan Konzervatív EP képviselő 2015. június 2-án megjelent cikkében a The Daily Telegraph 19. oldalán “How Britain would flourish outside of the EU” címmel. A cikk fél évvel megelőzi az ex-EU-s tisztviselő cikkét és még a tömeges bevándorlás fokozódása előtt keletkezett, mindazonáltal jól szemlélteti hogyan gondolkodnak az EU-ból való kilépést szorgalmazók.
Daniel Hannan EP képviselő szerint tehát 2020-ban Nagy-Britannia virágzik. Az EU-ból való kiválással elsősorban új dimenziót nyertek Nagy-Britannia paraméterei. Az EU-n belül egy nagyobb országnak tüntek ugyan, de így egyedül újra értelmet nyertek olyan fogalmak, mint az hogy az Egyesült Királyság a világ 5. legnagyobb gazdasága, a világ 4. legnagyobb katonai ereje, a G8 csoport egyik vezető tagja, az ENSZ Biztonsági tanácsának állandó tagja, itt található a világ legkedveltebb városa és a világon a legtöbbek által beszélt nyelvet bírják.
Mindezekre alapozottan tehát az EU-ból való kiválás után rövid időn belül kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményeket írtak alá az USÁ-val, Indiával és Ausztráliával, Kínával, kapcsolataikat megerősítették a világ más “common law” anglofon demokráciáival. A szerződések megkötésénél Svájc példáját követték, mely állam általában egyezteti álláspontját az Unióéval, de ha nemzeti érdekei úgy kívánják tovább megy és külön megállapodásokkal érvényesíti azokat, mint az péládul Kína esetében történt. Nagy-Britannia a svájci példát követve hozzájut az Unió piacaihoz, a munka és a tőke szabad áramlásához.
Mivel 2020-ban már nem kötik az uniós kereskedelmi és vámszabályok Nagy-Britanniát és átalakította kereskedelmi kapcsolatait, szabályait az addig európai szempontból rossz helyen fekvő kikötői (Glasgow, Liverpool) újra életre keltek, virágoznak.
Londont, mint pénzügyi központot nem kötik már az Unió által bevezetni tervezett, a pénzügyi szektort súlyosan érintő adók és járulékok (pénzügyi traznakciós adó, a shortolás tilalma, banki vezetők bónuszainak limitálása stb) így a pénzügyi területen dolgozó legjobb szakemberek ide vándorolnak Frankfurtból, Milánóból, Párizsból.
Minden egyéb minkro szintig bevezetett EU-s szabályozás hatályát veszti, így olyan iparágak indulnak fejlődésnek, melyek az eddigi megfelelés miatt nem tudtak fejlődni (műkereskedelem, egészség ipar, szoftware fejlesztés). A közös mezőgazdasági és agrár szabályozás is megszűnik, ennek következtében a brit felségterületen csak és kizárólag a brit halászok tevékenykedhetnek, nincsenek többé korlátozások pl. a lehalászás miatt.
A brit egyetemeknek nem kell többé EU-s előirányzatok szerint pályázati úton megszerezni a működtetésükhöz szükséges forrásokat. Kizárólag a legjobban felkészült diákokat veszik fel, sokakat külföldről, ehhez igazítva a tandíjakat is.
Az Egyesült Királyság parlamentje minden évben megtárgyalja és elfogadja a következő évre érvényes bevándorlási kvótákat: hány diák vizum adható ki, mennyi az egészségügyi szektorban dolgozóknak, mennyi menekült kaphat beutazást. A bevándorlási kvótákért a világ minden állampolgára egyenlő eséllyel indul, nincsenek (EU-s) előjogok.
Az Unióból való kiválást követően megnyílik a tengerparti övezetekben található gáz és olaj kitermelése, épp abban az időpontban, amikor az Északi-tengeri készletek már kimerülőben vannak. Mivel Kínával a megköttetett a szabadkereskedelmi egyezmény alapján lehetőség van olcsó napelemek importjára (amit az EU tilalmaz), ezek a mindennapi élet részeivé váltak, olcsó energiát állítanak elő a lakosság és az ipar számára. Kevesebb a költség a termelésben, jobbak az export lehetőségek, gyarapodik a gazdaság.
Daniel Hannan szerint 2020-ra több más uniós állam is követni fogja Nagy-Britanniát, mely egy 21 tagállamot magáénak tudható “közös piac iövezetet” for vezetni (Svájc és Norvégia az Európai Szabadkereskedelmi Övezetből, Svédország, Dánia volt EU-s tagállamok, Törökország, Grúzia), mely a 2020-as években közös gazdasági térséget fog az akkori Európai Unióval alkotni, ugyanakkot nem lesz az integráció tagja.
2020-ra Daniel Hannan szerint az Európai Uniónak közös hadserege és rendőrsége lesz és bevezetik a közös adópolitikát is. Erre tekintettel Írországban és Hollandiában népszavazást írnak ki az Unióban való maradásról vagy a brit útra lépésről.
Ps. Daniel Hannan cikke az internetes kiadásban “A vision of Britain outside the EU – confident, successful and free“