2011. május 15.
Az Economist Intelligence Unit még 2011 februárjában állította össze a világ legélhetőbb városairól szóló rangsorát és elemzését. A rangsor szerint a világon a legjobb Vancouverben (USA) lakni, ezt követi Melbourne (Ausztrália) és Bécs (Ausztria).
A The Financial Times 2011. május 7/8-i száma hosszú elemzést közöl “Élhető vagy szerethető” (Liveable v lovable) címmel a témáról.
Az FT elemzése először azt taglalja, melyek azok a szempontok, amelyek alapján besorolják a városokat – e szerint: a természethez való közelség, globális beágyazottság a világban, oktatás, sőt olyan részletek is, hogy egyes multicégek (Zara vagy Starbucks) jelen vannak-e. Ugyancsak számít a tömegkozlekedés milyensége, a lakhatási viszonyok, a könnyű munkába járás, a kultúrális élet, a közbiztonság állapota.
Az FT ezek után arra tér ki, hogy azok, akik az ilyen listákat készítik, olyan egyetemi oktatók, kutatók, újságírók, akik a cégek világában, a médiában és a kreatív iparágakban járatosak, bőkezű támogatásokkal, ösztöndíjakkal és juttatásokkal zsebükben járják a világot.
A rangsor elemzése után az FT felteszi a kérdést, miért is van az, hogy ugyan Vancouver a világ legjobb helye már ötödik alkalommal, az emberek mégis Los Angeles-ben, New York-ban vagy éppen Londonban kívánnak élni. A válasz szerintük az, hogy a világ legjobb városai általában nem “kisvárosok”, ahol könnyebb megszervezni és jó szinvonalon működtetni a közszolgáltatásokat (pl: közlekedés), lakosságuk inkább homogén, ami azt jelenti, hogy az ilyen városokban kiegyensúlyozottan a magasabb élteminőségen élő lakosság van jelen, nincsenek leszakadt vagy hátrányos helyzetű lakosok, negyedek. Egy város dinamikáját éppen az adja, ahogy a szociálisan és kultúrálisan különböző lakosság egymásra hat, a város e mozgásnak megfelelően alakul, egyes részek lerobbannak, mások újra erőre kapnak, ezzel párhuzamosan változik a város kultúrája is. Ugyanígy egy nagyvárosban, mely adott esetben akár középkori gyökerekkel és építészeti adottságokkal rendelkezik nehezebb “környezetvédelmi koncepciókat” kidolgozni és megvalósítani, ugyanakkor mivel minden relatíve közel van mindenhez (lakhatás, munkahely, iskola, egészségügyi ellátás, szolgáltatások), ezért “zöldebb” kisebb a környezeti terhelése, mint egy lakóparkos, alvóvárosi körzetekkel körbevett településnek. A legkevésbé vitatott kategória a bűnözés helyzete. A leginkább szubjektív kategória a település “szépsége”, mert azoknál a városoknál, amelyek a lista tetejét foglalják el, a “szépség” inkább a városon kívül esik vagy keresendő, mint magában a városban (ld. Párizs, vagy Velence).
Összefoglalva megállapítható, hogy egy ilyen rangsor, minden előre lefektetett kritérium ellenére is szubjektív és az elemzés alapján akár Budapest is lehet egy “legkívánatosabb” hely, amelyet még szeretni is lehet.