2011. május 16.
Demszky Gábor főpolgármestersége alatt biztosra volt vehető, hogy Budapest Párizs péládáját követve bevezeti a fővárosi üzemeltetésű közösségi-kerékpárkölcsönzést. A párizsi kölcsönzésről csak annyit lehetett tudni, hogy egyrészt jó volt a fogadtatása, másrészt jelentős problémaként merült fel a kerékpárok szervizelése. A városvezetés lecserélődése után az ötlet kissé elfelejtődött, megvalósítása ma nem igen kerül szóba.
A The Financial Times 2011. május 7/8-i száma hosszú “Follow that bike” címmel riportot szentel a londoni közösségi-kerékpárkölcsönzésnek. Azt gondolom igazán tanulságos elolvasni ezt a cikket, mert sok olyan kérdést világít meg, amit a budapesti városvezetés biztosan kissé elnagyoltan kezelt (emlékezzünk a Combinó villamosok beüzemelésekor történtekre).
A cikkíró úgy döntött, hogy egy szép hajnalon 7.40-kor kiáll a Waterloo pályaudvar melletti kerékpárkölcsönzőhöz és egész nap követi a kiszemelt biciklit. A reggeli csúcsban 20 perc alatt bérlőre talált valamennyi kerékpár és itt jött az első gond, hogyan kerülnek vissza a gépek a helyükre, hogy másnap is lehessen azokat használni gépkocsik helyett.
A megkérdezett londoni illetékes elmondta, hogy külön személyzetet kellett szervezniük, hogy a délutáni visszautra a város más pontjain megfelelő számú kerékpár álljon rendelkezésre valamint, hogy másnap reggel az eredeti állomáson mindenki találjon gépet. Az illetékes azt is elmondta, hogy bizonyos csomópontokon nem bízzák a véletlenre a kerékpárok számát, így Waterloo állomáson is van külön raktáruk, ahol azokat a bicikliket tárolják, amelyek a reggeli csúcsnál pluszban kellenek, de nem lehet azokat az előre felszerelt “dokkba” beállítani, mivel a dokkok száma nem a csúcsidőre van méretezve.
Az illetékesek egy speciális monitoring rendszerrel térképezték fel, melyek azok a fő csomópontok és útvonalak, amelyeket a kerékpározók leginkább használnak, illetve milyen “utazási” szokásai vannak a londoni biciglistáknak. A kerékpárok egyébként London igényeinek megfelelően lettek legyártva, úgy hogy ne csábítcsanak senkit sem eltulajdonításra.
Az egésznapos “lekövetés” eredményeképpen megtudhatjuk, hogy igenis, nagyon sokan – irodai dolgozóktól, kétkezi munkásokig – használják gépkocsi vagy busz helyett a kerékpárt (esőben ez a szám ugyan megcsappan), előfordulnak műszaki hibák, és akár gazdasági veszteséget okozhatnak a taxisoknak, nemcsak azzal, hogy az utas a kerékpárt választja, hanem azzal is, hogy a taxidrosztot felváltja a kerékpárdroszt, így nem lehet fizikailag sem fuvart szerezni.
Végigolvasva a cikket nem vagyok biztos abban, hogy Budapest a közösségi-kerékpárkölcsönzés minden aspektusára felkészült-e már, akárcsak elvi szinten.