2019. március 20.
Választási évben vagyunk ilyenkor a téma mindig előkerül. Előkerül akkor is, ha valamely műsornak sok nézőre vagy ütős tartalomra van szüksége. Az egyik sarokban az életvédők a másik sarokban az abortusz pártiak.
Nos ez volt a felállás a Jakupcsek plusz 2019. március 11-i adásának második részében is.
A stúióban szokásosan csak nők ültek és cseréltek eszmét az abortusz megengedhetőségéről vagy meg nem engedhetőségéről. Az első említésre méltó dolog azonban már a legelején feltünt. Nem csak a liberális, harcos feminista, az abortusz megengedhetősége mellett kampányoló aktivista volt jelen, hanem egy korábban abortuszon átesett de később ennek okán a másik oldalra álló hölgy is meg volt hívva a műsorba, nem csak a „simán” pro-life-os aktivista – így már az életvédők száma is duplája volt az abortusz pártiéknak.
A műsorban hallhattuk a szokásos statisztikákat, hány abortuszt végeztek az ’50-es években és mennyit napjainkban (a trend csökkenő, napjainkban mindössze 30 ezer abortuszt hajtottak végre), hányan vannak teljesen ellene az abortusz lehetőségének (kb 2% csupán).
A magyar lakosság abortuszpárti – vonta le a következtetést a műsorvezető.
Valóban kijelenthetjük-e, hogy a magyar lakosság abortuszpárti? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a magyar lakosság nincs az ellen, hogy aki akarja, az művi úton megszakíthassa a terhességét?
Véleményem szerint azt, hogy a társadalom megengedi ezt a lehetőséget egyesek számára még nem jelenti azt, hogy adott esetben ő maga, a „válaszadó” el is végeztetne egy ilyen beavatkozást. Ezt támasztja alá véleményem szerint, hogy a Magzati Élet Védelméről szóló törvény nem került az évek hosszú sora alatt egyszer sem megváltoztatásra, nem enyhítették annak szabályait (pedig közben nem csak konzervatív kormányzatok voltak, sőt balliberális kormány is volt, alkotmányozó többséggel). Véleményem szerint a törvény szemlélete – a jelenlegi kormányzatnak a családok érdekében hozott intézkedéseivel összhangban – megtette a hatását. A társadalom elkezdett másképp gondolkodni.
Ez a közönség megnyilatkozásaiból is kiviláglott, hogy az élet pártján van. Akkor és ott volt taps, amikor arról volt szó, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak az abortuszon kívül egy „válsághelyzet” megoldására. Megmutatkozott, hogy az egyébként „progresszívként” számontartott abortuszpárti megközelítés semmi alternatívát nem nyújt: csak és kizárólag az állapotos nőre helyezi a hangsúlyt, annak személyes döntésére, akit nem lehet döntése meghozatalában befolyásolni, a megfogant életnek csak negatív kilátásai vannak: abuzáló, agresszív család, partner, rettenetes nevelőszülők, a borzalmas és embertelen állami gondozás, amiből egyenes út a prostitúció.
Az életpárti megszólalók nem csak szemléltették mekkora egy embrió (még a 12. hét előtt) illetve jogi minősítés szerint magzat (12.héttől), hanem többféle alternatívát adtak a válsághelyzet megoldására. A helyzet megbeszélése a családdal. A család, mint lehetőség. A család, ami összezár, összekapja magát, ami képes másképp élni az életét, ha bejelentkezik a következő generáció. Az ismerősök. Végső soron a társadalom (társadalmi felelősségvállalás), az örökbefogadás lehetősége és pozitív tapasztalatai.
A műsorvezető természetesen nem tette le a voksát egyik oldalra sem, sőt a bejátszott filmbetétek is csak a korábbi sztereotípiákat közvetítették (házasságon kívül élő, fiatal, karrierjét értelmiségiként elképzelő nő, állapotos maradt, miközben az éppen általa idézett statisztika szerint a legtöbb abortuszt a kettő és három gyermekes nőknél végzik el) mégis a közönség reakciói alapján üdítő volt a műsor, és a néző számára kicsit kellemesebb volt felkelni a képernyő elől, mint korábban bármikor. Láthatóan, hallhatóan a magyar társadalom vevő egy másik irányzat elképzeléseire.