2011. szeptember 19.
A magyar politikai életben sokszor halljuk, hogy mennyire fontos (lenne) a nők munkavállalása. A kormány maga is intézkedéseket tesz ennek előmozdítására a részmunkaidő szabályozásának újragondolásával, a gyermekintézmények férőhelyeinek (tervezett) emelésével stb. Az ellenzéki pártok pedig sokszor kérdőre vonják a kormányzatot az intézkedések nem kellő mivolta miatt. Nos nézzük meg mi a helyzet válság idején, vajon mit hoz(hat) a válság Magyarország számára?
Az Amerikai Egyesült Államok 2010-ben azt érhette meg, hogy történelme során először volt több női munkavállalója, mint férfi. A válság hatása a női-férfi foglalkoztatottságon belül leginkább azokon a területeken érződött, amelyek dominánsan férfiakat foglalkoztattak, mint az építőipar, az ipari termelés illetve a banki szektor magasabb régiói.
Nagy-Britanniában is hasonló volt a trend. A munkanélküli férfiak száma 2009-ben érte el a csúcsot. Magyarázható ez a fentieken túl azzal is, hogy a nemek között még mindig fennálló fizetésbeli különbség a válságban a nők számára előnyt jelentett, hiszen a munkaadó a kisebb fizetésű és így számára takarékosabb megoldást jelentő női alkalmazottat tartotta meg. Oka ennek a különbségnek az is, hogy a férfiak sokkal nagyobb számban dolgoznak a magánszférában, mint a nők, amely elsőként reagált a válságra.
Mivel Nagy-Britannia sem kerülhette el az állam pénzügyi helyzete miatt (magas államadósság stb) a megszorításokat, így az állami szektorban a közfoglalkoztatottak körében 7%-os elbocsátásra került sor, a magánszektorban történt 2%-hoz képest. Ez azt eredményezte, hogy míg a férfi munkanélküliek száma ugyan továbbra is magas, de az 6%-kal kisebb a 2009-es adathoz képest, addig a nőké ez az elmúlt 20 év legmagasabb számaihoz vezetett. Az államilag foglalkoztatottak között ugyanis kiugróan sok a nő, akik ugyan nem kapnak/kaptak olyan jó fizetést, mintha a magászférában lettek volna alkalmazottak, de könnyebb volt rész munkaidőben dolgozniuk, könnyebb volt a gyerekekkel és a családdal kapcsolatos teendőket összeegyeztetni és korábban teljesen biztosnak tünt a nyugdíjas korig tartó munkaviszony és a nyugdíj.
Másik jelentős szektor, mely nagy számban foglalkoztat női munkavállalókat a kereskedelem, amelyet súlyosan érint a háztartások csökkent vásárlóereje. A kereskedelemben jellemzően nem elbocsátják a munkavállalókat, hanem a teljes alkalmazást váltják át részfoglalkoztatásra, esetleg csökkentett időkeretben kell az alkalmazottnak dolgoznia.
A brit munkaerőpiaci változások kihatnak a nemek közötti fizetésbeli különbségekre. Nagy-Britanniában 2010-ben az átlagos különbség férfi és női munkavállaló javadalmazása között 10% volt a közszférában, míg a magánszférában ez a szám elérte a 19.8%-ot. Mivel radikálisan csökkent az állami alkalmazásban álló nők száma, így az állami foglalkoztatás körében is vélhetően módosul a fenti adat a férfiak javára.