2016. február 4.
Manapság bárkit felkeltenek álmából és megkérdezik miért kellennek nekünk a családok, mi a funkciója a családnak gondolkozás nélkül feleli azért, mert az ország demográfiai helyzete rettenetes és szükség van arra, hogy több gyerek szülessen különben nem tartható fenn a nyugdíjkassza, nem lesz aki dolgozzon, adót fizessen.
Az elmúlt öt év kormányzati tevékenységének köszönhetően nemcsak a (nagy)családosoknak ismerős a téma, hanem a magyar sajtó is átvette a toposzokat és megpróbál legalább semleges lenni a témában.
Van egy aspektus, amit eddig nem kezeltek helyén Magyarországon. Ez a családi vállalkozások kérdése.
Ha azt mondjuk családi vállalkozás akkor egy tőkehiányos kisvállalkozás, egy bt vagy kis kft jut eszünkbe, amely eleve sikertelenségre van ítélve. Nagy pénz, csillogás, siker semmi esetre sem. Pedig a világon működő vállalkozásoknak (cégeknek) 90%-a máig családi vállalkozás.
Mivel jelenkori történelmünk gyakorlatilag a renszerváltással kezdődött, minden ami előtte volt – főleg, ami a kollektivizált gazdaságirányítás előtti rendszerben létezett kikopott ismereteinkből.
Nem tudhadtuk, hogy a XIX. század végén XX. század elején a meghatározó vállalkozási forma a családon belül történő (családtagokkal együttes) vállalkozás volt, a cégvezetés ismeretei apáról fiúra, unokára szálltak és mindez nem csak a sarki szatócs üzletre vagy a mezőgazdasági vállalkozásra korlátózódott, hanem a nagy ipari, kereskedelmi cégek vagy szolgáltatóknál is így volt. Csak a gazdasági fejlődés egy bizonyos szakaszában vált “meghaladottabbá” ez a szemlélet és vette át az a nézet az írányítást, hogy egy céget legjobban csakis gazdasági érdekek alapján együttműködő személyek közös vállalkozásában lehet alapítani és vezetni, ez hozza a legtöbb profitot, a leghatékonyabb működéshez ez vezet.
A brit sajtóban valahogyan előbukkant a téma és nem is akar onnan eltávozni.
A The Economist 2015. április 18-i száma külön tanulmányt jelentetett meg a családilag működtetett (családi) vállalkozások előnyeiről és hátrányairól “To have and to hold” címmel.
A The Economist elemzése nem a valóban kicsiny családi vállalkozásokat vette górcső alá, hanem azon vállalkozásokat, melyek egy-egy országon belül meghatározóak és/vagy nemzetközileg is jelentősek, akik élen járnak a termékek, szolgáltatások, ötletek innovációjában (Suzuki, Toyota, Versace, Jean-Charles Decaux, Walton család /Walmart/, The New York Times, The Wall Street Journal, Nestlé).
Az elemzés szempontjából nem csak az számít családi vállakozásnak, melyet ugyanazon család tagjai tulajdonolnak és irányítanak – mert akkor túlságosan kicsiny lenne a vizsgálandó cégek köre. Családi vállakozásnak tekintik (a Boston Consulting Group meghatározása alapján) mindazon cégeket, melyben egy család jelentős mennyiségű résztulajdonnal bír és képes arra, hogy a cég döntéshozatalát befolyásolni tudja, ide tartozik kifejezetten a vállalti felsővezetők kiválasztása. Kritérium még, hogy a cég tulajdonlása már végbement két generáció között vagy szándék (kilátás) van arra, hogy ez végbemenjen. A Boston Consulting becslései szerint a fenti kritériumoknak megfelelő vállalkozások adják az USA cégeinek 30%-át, a francia és német vállalatok 40%-át és évi mintegy egy milliárd dolláros bevételt könyvelhetnek el maguknak. Mindez Ázsiában és Brazíliában még dominánsabb a társadalmi kapcsolatok különbözősége miatt.
A 14 oldalas összeállítás túlnyomó részben a családi vállalkozások előnyeit sorolja a csupán befektetők (cégtársak) által tulajdonolt és írányitott vállalatokkal kapcsolatban. Ide tartozik, hogy a családi cégek hosszabb távra terveznek, erre tekitettel nem elsődlegesen a profit kinyerésére koncentrálnak a cégből, hanem a hosszú távú fejlesztésekre, innovációra. Elsődleges számukra a cég tisztességének és jó hírének fenntartása, hiszen a családról van szó, alkalmazottaik felvételénél is elsődleges kritérium a lojalitás képessége a jövendő munkavállalóval szemben. Sok esetben “boom time”-ban ‘rosszabbul’ teljesítenek a családi vállalkozások: kevesebb profitot ‘termelnek’ a fentiekre tekintettel, ugyanakkor gazdasági válságok idejét jobban vészelik át, kevesebb alkalmazottat bocsátanak el, jobban odafigyelnek a költséghatékonységra, megtakarítási lehetőségekre.
Természetesen az egyes generációk közötti “vezetőváltás” nem mindig zökkenőmentes, de semmivel sem gyakoribb ennek negatív kimenetele, mint egy befektetői cégnél.
A rendszerváltásból mindezen ismeret kimaradt, sőt azok a nézetek vezették a megvalósult magánosítást, hogy a befektető-cégtársak által létrehozott vállalkozások jelentik a fejlődés csúcsát, a modern és hatékony vállalatirányítást, a prosperitás egyedüli letéteményesei.
Arról sem igazán tudunk, hogy vannak a családi vállalkozás managementjét oktató egyetemi tanulmányok is, vagy külön tőzsdére bevezetett, de egy család által kontrollált cégek tevékenységét elemző tanulmányok és nem is csak kis cégek, hanem olyan nagy cégek által, mint a Boston Consulting Group vagy a Harvard Law School.
Hiába jövendölték olyan jeles gondolkodók, mint mondjuk Max Weber, hogy a modern, szabályok által vezérelt világban már nincs helye a családi összetartozáson alapuló kapcsolatrendszernek, mert minden feladat az egyes személyek teljesítménye alapján, érdemeihez mérten lesz betöltve. A The Economist végkövetkeztetése az, hogy a vállalkozás (a cég) az egyik leghatékonyabb intézmény, melyet az emberiség létrehozott bizonyos (gazdasági) célok elérése érdekében. A család azonban még ennél is hatékonyabb és erősebb szerveződés: a szülőknek módjuk és lehetőségük van nem csak biológiai létezésük és tulajdonuk átadására, hanem átörökíthetik tudásukat, tapasztalataikat, vágyaikat, nézeteiket is gyernekeikre. Ha mindez kombináltan történik a legígéretesebb, legnyerőbb helyzetben vagyunk. A kilátások szerint a jövő kapitalizmusában éppolyan meghatározó szerepet fognak a családi vállalkozások játszani, mint korábban.
Ennek fényében nézzünk/nézhetünk másképpen Magyarországon is a családi vállalkozásokra.