2011. szeptember 29.
Ez az írás nem véletlenül nem a Női Lobbyba került, mert úgy gondolom, hogy ez a téma nem a nőké kizárólag.
Atv reggeli adás. A stúdióban három nő ül. A műsorvezető nő, az oknyomozó újságírónő és a témával behatóan foglalkozó tudományos kutatónő. Kicsit tétován, zavarodottan, nehezen találva beszélnek a témáról. Igyazából nincsenek is szalonképes szavak, mert erről a témáról nem folyik mindennapi szókinccsel folytatott vita Magyarországon. Vagy nagyon körülírjuk a mondandót, vagy olyan szavak vannak, amelyek egy tévéstúdióban nem szalonképesek.
A téma a prostitúció, azon belül is a magyar női részvétel Svájcban és Hollandiában.
A beszélgetés végére kialakul valamiféle konszenzus: a lányok nem önként végzik a munkát, hanem kényszerből, áldozatnak tekinthetők. Svájcban és Hollandiában legális a prostitució, (munkavállalási) engedélyhez kötött tevékenység. A helyi rendőrség komolyan ellenőrzi a szabályok betartását és a szociális munkásokkal együtt, ha szükséges segítséget nyújtanak a lányoknak. A magyar lányok sok esetben a megengedett életkornál fiatalabban dolgoznak, ami feltételezi, hogy hamis papírokkal váltják ki az engedélyeket. Miért nem tesz a Magyar Állam ez ellen és miért nem működtet a Magyar Állam megfelelő rehabilitációs lehetőségeket a kiutat kereső lányok részére.
Nyomtatott sajtó. Ugyanannak az újságírónőnek a cikke, akit a fenti műsorban már láttunk. Ugyanarról a témáról, lényegében ugyanaz van leírva, a végkifejlett is ugyanaz: a Magyar Állam azzal, hogy Svájcban lobbizik egy jogszabályváltozás érdekében csak a probléma megoldását kívánja másra hárítani.
És itt több kérdésünk merülhet fel.
Egyrészről miért női téma ez? Miért nem beszélnek és foglalkoznak ezzel a férfiak is? Hol vannak az apák, a nagyapák, a fiú testvérek, akiknek a hozzátartozója ott áll és magát kínálja? És hol vannak azok, akiknek ugyan nem áll ott a hozzátartozója, de kell hogy legyen véleménye erről a témáról? Lehet-e és ha igen, akkor milyen érzülettel ilyen “szolgáltatást” igénybe venni? Ez azért gondolom, hogy fontos, mert a prostitúció elleni harcban leglényegesebb szerepet egy olyan testület játszik, amelynek legnagyobb részben férfiak a tagjai. Ez pedig a rendőrség. Mind a műsorban, mind az újságcikkben kitérnek arra, hogy a magyar rendőrtől fél a prostituált, azt nem tekinti segítségnek, hanem éppen ellenkezőleg. Ha a férfiak hozzáállása megváltozik az nagyban segíthet a rendőrség hozzáállásának megváltozásában is.
További kérdés a Magyar Állam lehetőségei. Többfajta elméleti lehetőség van. A prostitúció legálissá válik, be kell jelentkezni, engedélyköteles lesz. Ha emlékeim nem csalnak nem is olyan régen egy egészségügyi engedély – bárca – kapcsán csaptak magasra az indulatok, hogy ez megbélyegzés és adatvédelmi szempontból sem lehetett elfogadtatni a dolgot. Másik megoldás, hogy legális nemi érintkezés korhatára felemelkedik a svájci 16 éves szintre, így egy jogi probléma egyszerűsödik – ugyanakkor bizonyosra veszem, hogy a Magyar Államot képviselő és nevében eljáró kormány azonnal heves támadások célpontjává válik, hogy szigorítani akar ‘morálisan’, ami a mai világban ugye nem elfogadható. A Magyar Állam bevezetheti skandináv mintára azt, hogy nem a prostitúció a büntetendő, hanem azt igénybe vevő kuncsaft. Ezt a megoldási módot általában a prostituáltak érdekvédemi szervezetei támadják azzal, hogy ez a ‘föld alá’ viszi az egész tevékenységet, nehezebben lesz ellenőrizhető az egész iparág és elősegíti az emberkereskedelmet.
Nem marad tehát más, minthogy mindenki átgondolja az eddig megfogalmazott álláspontját. Ez persze vezethet arra a következtetésre, hogy egyes nézetrendszerek alapján nem lehet megoldást találni a problémára, és kompromisszumot kell kötni mondjuk legalább engedély ügyben.