Néhány szóban 2.

2010. november 9.

Aki az Országgyűlés 2010. november 8-i ülésnapját hallgatta, annak érdekes élményben lehetett része. Semjén Zsolt, mint miniszterelnök-helyettes napirend előtt kért szót, és a MÁÉRT zárónyilatkozatát olvasta fel, teljes terjedelemben – legalábbis szándékai szerint. Egyszer csak Kövér László házelnök nem túl barátságosan  közölte vele, hogy elfogyott a rendelkezésre álló ideje, be kell fejeznie – ott a mondat közepén, elveszi tőle a szót. Semjén Zsolt hallhatóan megdöbbent, majd röviden “lekonferálta” magát.

Ez a kissé kínos incidens azonban rávilágít arra, ami ma teljesen jelentéktelenné vált: mi a hatalommegosztás. Ez a kis incidens rávilágít arra, hogy a hatalmi ágak különváltak. A törvényhozásé a főhatalom, a törvényhozás elé járul(t) a végrehajtó hatalom tagja (a miniszter), aki be akart számolni arról, mit végzett az elmúlt ülés óta. A törvényhozás feje, a házelnök megadta a végrehajtó hatalom képviselőjének a szót, majd el is vette tőle.

Ha nem pártban és kormányban gondolkoznánk, akkor jobban megértenénk a Fidesz egyes politikai törekvésének tartalmát.