2013. október 24.
Ha feltesszük a kérdést, milyen képünk van az otthon lévő édesanyákról – azokról, akik “nem dolgoznak”, hosszabb ideje csak a gyermekneveléssel foglalkoznak, vezetik a háztartást, intézik a család összes ügyes-bajos gondját, nos milyen sztereotípiákat látunk a médiában vagy hallunk megfogalmazva egymás közötti beszélgetések, megjegyzések során?
A The Daily Telegraph 2013. október 20-i számának 5. oldali cikke (Motherism: a prejudice as unacceptable as racism, claims expert) épp ezt elemzi egy az otthonlévő édesanyák érdekérvényesítő szervezetének észrevételei alapján.
A Mothers At Home Matter csoport szerint elterjedt az a vélekedés – leginkább munkáltatói részről, hogy aki “gyermeket szül, elveszti az agyát”, azaz addigi tudását, szakmai képességeit.
Már az óvodába, iskolába menet-jövet során maguk a nők is “lenézik” az olyan nőket, akik “csak otthon vannak”. Elhanyagoltnak, leharcoltnak, alávetettnek tűnnek az olyan nők (anyák) szerint, akik már visszatértek a munkaerő piacra és ennek megfelelően vannak öltözve is. Ehhez a vélekedéshez tartozik még, hogy a “csak otthonlévő anyák” intellektuálisan és társasági szempontból is érdektelenek, mindezen túl alacsony köz- és önbecsüléssel rendelkeznek. A Mothers At Home Matter csoport szerint az ilyen előítéletek a rasszista előítéletekkel azonosak és szükség lenne intézményesen küzdeni ellenük.
A cikk által idézett biológus-pszichiáter szerint azok a kutatások, melyek a kisgyermekek egészen korai korban egésznapos családon kívüli, intézményes ellátásának hosszútávú – esetlegesen negatív – hatásait mutatnák be gazdasági-politikai okokból nincsenek a nyilvánosság elé tárva, megfelelően publikálva, így lehet az, hogy egyes társadalmi csoportok szerint a gyermekekkel való hosszútávú otthonmaradás egyfajta luxus, melyet az egyre általánosabb vélekedés szerint vagy csak a nagyon gazdagok engedhetnek meg maguknak vagy azok, akiket nem zavar, hogy segélyekből élnek.