2015. november 10.
Csöndes parázslás után újra fellángolt a vita a mai magyar építészetről, a mai magyar építészet körül.
Folyamatos hullámokat ver a Liget Project építészeti megoldásainak kérdése, egyáltalán annak a létjogosultsága, hogy egy közparkot át lehet-e (kell-e) alakítani, újra lehet-e gondolni. És most itt van a kormány terve a nemzeti építészetpolitikáról, az internetről ingyenesen letöthető családi házas tervekről.
Hagyományőrzés és progresszió megint egymásnak feszül – ahogy ez Nagy-Britanniában is létezik. Károly herceg pedig nem fél megoszatni gondolatait a közvéleménnyel, bár egyesek szerint ettől tartózkodnia kellene, hiszen a brit trón várományosa – nem kellene neki szakpolitikai ügyekben véleményt nyilvánitania (nehogy megbontsa a nemzet egységét). És mégis Károly herceg bátran kiáll véleménye mellett, sőt saját birtokain ezen elvek szerint rendez(tet)i az építeni vágyott környezetet. Lássuk hát, milyen elveket vall.
A The Sunday Times 2014. december 21.-i számának 13. oldalán “Charles tells architetcts to smell the roses” címmel Richard Brooks a művészeti kérdésekben felelős szerkesztő a hercegnek The Architectural Review-ben megjelent 10 pontját tárja az olvasók elé.
Károly herceg mindenek előtt az ellen a bélyeg ellen tiltakozik, miszerint vissza akarná forgatni az idők kerekét az építészetben és letünt korok mintáit és alkalmazásait akarná újra használni. A herceg szerint erről szó sincs, ő kizárólag a jövőben gondolkodik, hiszen trónra kerülése esetén egy egész ország teljes népességének boldogulását kell szem előtt tartania majd. Látja, hogy bolygónk egyre több embernek fog otthont adni (2050-re további 3 milliárd ember lesz a Földön) és mindezek számára legalábbis lakhatást kell biztosítani. Mindez jelentős kihívást jelent az építészek számára is.
Véleménye szerint az építészet jövendő kérdései közé tartozik, hogyan tudnak egy ember léptékű környezetben, fenntartható és terület-gazdaságos építményeket létrehozni úgy, hogy azok alacsony környezeti terhelésű építőanyagokból kerüljenek felépítésre és ne függjenek teljesen a gépjárművekkel való megközelíthetőségtől.
Károly herceg nem csak filozófiai oldalról közelíti meg a kérdést, hanem 10 pontban pontosan összefoglalja, melyek azok a gyarkorlati kérdések, amelyekre szerinte a “modern” építeszetnek válaszolnia kell.
Ezek közé tartozik ahogy már említettük, hogy az épületeknek terület-gazdaságosnak, valamint hogy ember-léptékűeknek kell elnniük. Az épületeknek harmóniában kell állniuk a már megépített környezettel és az azt körülvevő tájjal. Követelmény még, hogy minél több helyi, helyben gyártott építőanyagot és helyi építészeti stílust, elemet használjanak fel, továbbá hogy a tervezés középpontjában a gyalogos ember igényei, lehetőségei álljanak. A “hely – a tér” kihasználtsága, kihasználhatósága az elsődlegesen fontos kérdések közé tartozik, a teraszos vagy ‘gangos’ épületek közösségi élményt teremtenek, míg a ‘magas és/vagy panelházak’ elidegenítenek és izolálnak.
Károly herceg a természetet és annak rendjét alkalmahatónak tartja az építészeti megoldásokra is. Véleménye szerint a természet egy komplex rend szerint épül fel és ezt a komplexitást a korábbi korok építészete (az ‘Isteni rend’ mellett) megpróbálta tükröztetni. A modern építészet épp ezt nem veszi figyelembe: a fizikai, a közösségi, a kulturális és a spirituális szintek egymásba való kapcsolódását. A XX.-XXI. századi építészet a funkcionalitást teszi meghatározóvá, figyelmen kívül hagyva hogyan hat a természet (a környezet) az emberek közérzetére: a modern várostervezés szerint funkcionálisan külön részben vannak elhelyezve a sokszor egyforma vagy hasonló kinézetű kereskedelmi/szolgáltató (éttermi, vásárlási stb) zónák a lakónegyedektől, melyek lakóit valójában szolgálniuk kellene.
Az eredeti írás a The Architechtural Review “Big Rethink” szorozatában jelent meg, és a kiadvány szerkesztője szerint kiválóan rámutat az “ember, a természet és az építészet izgalmas összefüggéseire”.