2011. augusztus 31.
A The Economist 2011. augusztus 20-i száma összeállítást közöl Ázsia demográfiai helyzetéről “The flight from marriage” címmel.
Az írás statisztikai adatok tömegének összehasonlítása és ezek elemzése, a témában nem járatos halandó számára nehezen emészthető illetve megfogható. Összegzésként az azonban elmondható, hogy ugyan Ázsia három nagy régióra bontható, ahol meghatározóan különböznek a kultúrális és vallási szokások és ezek alapján a női szerepek, mégis levonható néhány általánosítás. Egyrészről, hogy a házasság még mindig az legfontosabb társadalmi formáció, amiben az ázsiai nők életüket elképzelik. Másodszor az ázsiai nők általában “felfelé” házasodnak, azaz vagy társadalmilag magasabb osztályba tartozóhoz szeretnének férjhez menni, vagy magasabb iskolai végzettségűnek látják a kívánatos partnert vagy náluk jobb jövedelmi viszonyokkal (keresettel) rendelkezőnek kell lennie a férjnek.
A probléma Ázsiában az, hogy egyre több nő jut oktatáshoz és nem csak alapszintű oktatáshoz, ezért tanulmányai befejeztével a fenti feltételrendszer szerinti választása limitálva lesz. A nők képzettsége nem csak azt jelenti, hogy a “felfele” házasodás miatt kisebb körből fognak maguknak magasabb végzettségű vagy jobban kereső partnert találni, hanem azt is hogy az önálló munkavállalás miatt nincsenek rászorulva a családi kapcsolatra azaz arra, hogy más tartsa el őket. A cikk állítása szerint mindent összevetve – egyéb demográfiai problémákat is, mint a nő/férfi arányszám férfiakra nézve rossz alakulását – Ázsiában két kategória nem fog vagy csak igen nehezen házasságra lépni: az egyik ilyen csoport a képzetlen vagy nagyon alacsonyan képzett és rossz anyagi helyzetű férfiak csoportja, a másik ilyen csoport a magasan kvalifikált, sok iskolát végzett, anyagilag független nők csoportja.
Mindez azért jutott eszembe, mert a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Kutatócsoportja konferenciát szervez “A társadalmi nemi viszonyok a rendszerváltozás elmúlt húsz évében: Poszt-szocializmus (?) és feminizmus (?)” címmel. Vajon milyen megállípításokra fognak jutni?
Mit mondanak a feministák a magyar társadalom változásairól?
Nagy-Britanniában az idén kavart nagyobb port Dr. Catherine Hakim kutatása “Feminist Myths and Magic Medicine”, mely szerint a nők továbbra is ” ‘felfelé’ akarnak házasodni – azaz olyan férjhez menni, aki tehetősebb, mint maga a nő, vagy okosabb”. A szerző szerint a legtöbb, “a nemi szerepeket kutatók által felállított teória hamis, mivel a legtöbb férfinak és nőnek más karrier prioritása illetve ambiciója van”. Dr. Hakim szerint az egyenlő-bánásmód szabályok inkább visszavetik a nők előrejutási lehetőségeit, mivel a férfikollégák azt gyanítják, hogy érdemtelenül, csupán az előre megállapított szabályok miatt kerültek pozicóban. Állítása szerint a nők, ha szabadon választhatnának inkább maradnának otthon, mint mennének dolgozni, mert megterhelőnek találják a családi feladatok és a munkahely közötti állandó egyensúlyozást.
Dr. Hakim állításait a The Sunday TImes 2011. január 9-i számában közölt, az újság részére készített közvéleménykutatás is alátámasztja. A megkérdezettek 69%-a maradna otthon, ha olyan pénzügyi helyzetben lenne, hogy szabadon választhatna otton maradás és munkába járás között, míg ugyanilyen helyzetben csak 23% választaná a munkába járást. A megkédezettek 59%-a szerint a társadalom “presszionálja” a nőket, hogy munkába járjanak a helyett, hogy otthon lennének.
Dr. Hakim nézeteit bírálók között van a Fawcett Society, a feminista think-tank, mely szerint “Hakim egy olyan időben áll elő ezekkel a nézetekkel, amikor a nők jogai, elért eredményei egyébként is fenyegetve vannak a gazdasági helyzet miatti kormányzati megszorítások miatt”.
Dr. Hakim megállapításai között ugyanakkor az is szerepel, hogy “minden ‘gender’ semleges: a születés utáni gyermekkondozási szabadsáot (Magyarországon Gyes, Gyed) a szülők választásától függően vehetik igyénybe. Mégis a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők nevelik a gyermekeket és a férfiak azok, akik nem kívánják ezt ‘teljes munkaidőben’ csinálni. Társadalmi, struktúrális és kultúrális erők vannak életünkben, melyek arra hatnak, hogyha egy férfinek nincs teljes-idős foglalkozása, akkor lenézik az emberek”.
Azt gondolom ezek jó útravalóak egy konferencia elé.