2017. február 1.
Christopher Caldwell nemcsak a Weekly Standard főszerkesztője, hanem rendszeresen publikál a The Financial Times londoni kiadásában is – főleg mióta Donald Trump feltünt az amerikai elnökválasztás horizontján.
A már megválasztott 45. elnök beiktatása előtti hétvégén “The Trump Aesthetic” címmel igen nagy terjedelmű cikkben elemzte, vajon az új elnök stílusa, ízlése beiktatása után megváltoztatja-e magát az amerikai életstílust, kihatással lesz-e a kultúrára, mindennapi szokásikra.
A korábbi elnökökre visszateintve úgy látja, hogy a megválasztott elnök stílusa magától változást hoz abban, ahogy és amiről “Washingtonban” beszélnek, ahogy Amerika magát látja, ahogy a külvilág látja Amerikát. A felhozott példa szerint Barack Obama beiktatása után egyből divatos lett hip-hop zenét (Will.I. Am és Jay Z ) számokat hallgatni. Ahogy mindenki tudta mit jelent a Nancy Piros (Nancy Reagen által férje beiktatásakor viselt “patrióta vörös” szín), vagy a cowboy csizma népszerűségének megugrása George W Bush elnökké válása után.
Végigveszi “miben jó” Trump: öltözködésében konzervatívan klasszikus (öltönyeit az olasz Brioni cég készíti méretre szabottan), imádja a sportot, tiszteli és nagyra tartja a katonai erényeket, nagy katonai személyiségeket – mégis az “irányadó elit” szemében nem “cool”. És vajon miért van mindez?
A választ a cikk végén az utolsó bekezésben lévő idézet adja:
‘No one has a greater need to be cool than a populist. As Hungarian prime minister Viktor Orban put it in 2015, every country has a right to defend its culture, but only those that are ” modern, cool, trendy, sexy, and upmarket” will be trusted to do so.’
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a konklúziót a magyar miniszterelnök beszéde alapján vonják le. Mindez azt jelzi, hogy nemcsak meghallják, meghallgatják, amit a magyar miniszterelnök mond (amit mondunk), hanem meg is jegyzik azt, amit mond.