Kvóta nélkül a topon

2016. szeptember 20.

Hillary Clinton másodszor kísérli meg, hogy az Amerikai Egysült államok első női vezetője legyen, mindeközben Theresa May-t Nagy-Britannia második női miniszterelnökévé választották. S mindez kvóta nélkül sikerült.

Theresa May már miniszterelnökként épp erről beszélt a brit parlament Alsóházában, amikor azt mondta Munkáspárti ellenfeleinek: Önök mindig arról kérdeztek, mit tesz a Konzervatív párt a nőkért? Azt felelhetem, miniszterelenökké választ minket.

Ismert tény, hogy a brit konzervatív pártnak nincsenek kvóta számai, mennyi női politikusa legyen a képviselőjelöltek között, sem célszámaik, mennyit szeretnének a választás után a parlamentben látni. Ugyanakkor a brit Munkáspártnál már Tony Blair idején voltak ilyen listák és első, több mint kétharmados többségük elnyerésekor mintegy száz női képviselő került a képviselőházba színeikben, ugyanakkor még nem volt női vezetője a brit Munkáspártnak

Nagy-Britannia a gazdaság területén is ellenállt az EU által fontolgatott, kötelező arányszámok bevezetésének, ugyanakkor nem tétlenkedtek abban a kérdésben, hogy a nők jobban érvényesüljenek az üzleti életben.

A nagyvállalatok felsővezetői szintjein foglalkozatott nők számának növelése érdekében egyrészről egy a probléma (az alacsony női reprezentáció) okait feltáró kormány-bizottság jött létre, mely azt ajánlotta, hogy 2015-re érjék el a 25%-os női arányszámot a cégek a felsővezetésben. Az a vélemény is megszilárdult, hogy a kérdés ne “gender” kérdés legyen, hanem  “diversity” kérdés, tehát minél több oldalról, társadalmi csoportból és kultúrából legyen a cégek vezető testülete képviseltetve, annál jobb döntések fognak születni.

De nem csak kormányzati szinten kezdtek hozzá a női reprezentáció emelésének, hanem maguk az üzleti életben tevékenykedő nők is aktívan kezdtek “önmagukért” tevékenykedni. Megalakították a “Harmic százalék” lobbicsoportot, mely tagjai azért tevékenykedtek, hogy az üzleti életben megváltozzon a felsővezetői valamint a humánerőforrás vezetők véleménye, nézetei.

A politikában sem volt ez másként. Theresa May1997-es parlamentbe kerülésekor még csak 13 konzervatív női képviselő volt, mely szám a legutóbbi választásokra már 69-re emelkedett. Konzervatív körökben sem örültek ennek a csekély számnak, de elvi megfontolásokból, hiszen a konzervatívok szerint  csak a  személyes teljesítmény számíthat egy képviselői jelöltségnél, majd paramenti mandátum elnyerésénél, minden nyomás ellenére tartózkodtak a női kvóta bevezetésétől. Ugyanakkor maguk a női képviselők nem nézték tétlenül a helyzetet. A gazdasági élethez hasonlóan (illetve azt megelőzóen, mintegy példaként) létrehozták a Women2Win csoportot,  mellyel elősegítették az érdeklődő hölgyeknek a politikai életbe való belépését, majd folyamtosan figyelemmel kisérték és tanácsokkal látták el őket hogyan viselkedjenek mind a politikában, mind a médiával kapcsolatban.

A csoport által mentoráltak közül a legnagyobb meglepetést Andrea Jenkyns okozta, aki a 2015-ös brit parlamenti választásokon “no-name” jelöltként verte meg – mindnenki legnagyobb meglepetésére  a Munkáspárt árnyékkormányának pénzügyminiszterét Ed Balls-t.

A mentoráltak közül többen tagjai Theresa May most megalakult kabinetjének: a belügyi tárcát Amber Rudd viszi, míg az okatást Justine Greening kapta, a kultúráért pedig Karen Bradley felelős, míg alacsonyabb kormányzati posztokon Victotria Atkins, Lucy Frazer és Victoria Prentis személyében találkozunk Women2Win mentoráltakkal.