2010. november 23.
Bevallom őszintén, arra vártam, hogy ne nekem kelljen témát választani ide a Női Lobbyba, arra vártam, hogy az az “utcán heverjen”. És igen, rá is akadtam, a téma a blogoszférában hevert az utcán, egy igazi “lerágott csont” képében: Kóvatők, kösz nem! címmel a mandiner.hu-n. Közelebbről szemlélve azonban, a lerágott csonton volt egy kis maradék, ami még szinte érintetlen volt. Gondoltam, akkor tessék, itt az alkalom.
Mandiner.hu-n tehát mcgregor (feltételezem Mr és nem Miss, pláne nem Mrs), arról értekezett, hogy a Nők a pályán egyesület népszavazást szeretne, hogy a pártlisták minden második helyét női képviselőjelölt foglalja el. Mcgregor szerint ez egy “kommersz feminista kezdeményezés”. Továbbá, hogy “ma nagyon trendi támogatni a női kvótát, pedig valójában egy alacsonyszintű, szellemtelen és elvi öngólokkal opráló mozgalom térnyeréséről van szó, amely egy helyeselhető célt – jóakarattal párosult – buta erőszakossággal erőltetett keresztül a világ több politikai részén”.
A posztot mcgregor azzal zárja, hogy “magam is megalázónak érezném, ha valamelyik kötelező kvóta alapján vennének fel bármilyen munkakörbe. Kvótanők? Kösz nem.”
Végülis, valóban lerágott csont, mind témaválasztásában, mind végkifejletében az írás. Mégis ott motoszkál bennem a kérdés – és ez az érintetlen rész: mi lett azután, hogy bevezették a kvótákat egyes országok politikai életében. Happy end? Boldogan éltek, amíg meg nem haltak?
Nem, a történet úgy végződött, hogy Svédországban a kvóta hatására jóval 40% fölé emelkedett a női parlamenti képviselők aránya, majd amikor a kvótát eltörölték, bízvan abba, hogy az már megtette hatását és a társadalom alapjaiban váltott szemléletet, tehát a kötelező kvóta nélkül megtartott parlamenti választáson már csak kb. 35% százaléknyi női képviselő került a parlamentbe.
Következtetésünk az lehet, hogy ugyan lehet kvótákkal szabályozni a parlamentben való női képviselet arányát, ugyanakkor inkább a társadalom hozzáállását és szemléletét kell megváltoztatni ahhoz, hogy a nők jelentősebb számban vehessenek részt a parlamenti/politikai életben.
A blog alapján persze az is felmerül, miért egy törvénnyel akarjuk ezt szabályozni, miért nem “önerőből”, organikus változások alapján elérni, hiszen a svéd példa alapján látszik, hogy organikus változás nélkül csak ideig-óráig tart az “egyenlőség”.
Felmerül az a kérdés is, miért kellene több nő a politikai és közéletbe, nem mindegy férfiak vagy nők alkotják-e a jogszabályokat, szakmai szabályokat, alakítják a társadalmi magatartásszabályokat?
Válaszunk határozott nem kell legyen. Nem elég, ha csak férfiak vannak a közéletben. Nem elég, mert egyrészt a társadalom tudásállományának majdnem 50%-a így nem vesz részt a társadalom alakításában. Másrészt, ha a nők marginálisan szerepelnek a közéletben illetve a közbeszédben, egyszerűen nem tudják megfelelően érvényre juttatni elvárásaikat, nézeteiket, nem tudnak részt venni a vitában. Erre legjobb példa a dr. Geréb Ágnes ügyében folyó és folyt nyilvános diskurzus. A blogoszférában értelmezhető, artikulált állásfoglalás pro vagy kontra gyakorlatilag csak férfiaktól született. Sajtóhírek szerint a szociális államtitkárnak (aki férfi) mintegy 20 percébe került, míg megértette, hogy mit is akarnak a Geréb Ágnest támogató női csoportosulás tagjai – gyakorlatilag több beleszólást a kórházon belüli jobb szülési feltételekhez. Mindez arra figyelmeztet, hogy ha nem vesznek részt a politikai és közbeszédben a társadalom női tagjai, akkor kis túlzással azt is mondhatnánk egy “kétsebességes” társadalom alakul ki, amely pazarlóan működik a társadalomban felhalmozódott szellemi termékek felhasználása tekintetében, másrészt nem tudja megfelelően rendezni a társadalom egyes csoportjainak életviszonyait (annak meg nem értése, vagy korlátozott megértése miatt).
Összességében azt gondolom, hogy lehet törvényi utakat választani a nők jobb helyzetbe hozása érdekében, de alapvetően a társadalomnak: férfiaknak és nőknek, külön-külön és együtt kell ebben megtenniük a lépéseket, hogy koherensebb legyen a magyar politika és közélet. Az ehhez vezető utakat pedig következőkben apránként vesszük szemügyre.