2011. március 9.
A Hetiválasz.hu 2011. március 8-án közölt híre szerint Osztolykán Ágnes LMP-s képviselő, Európából egyedüliként lesz kitüntetettje a “Women of Courage” díjnak, melyet Hillary Clionton fog átadni Michelle Obama jelenlétében. Az újság ismerteti Osztolykán Ágnes eddigi karrierjét.
A The Financial Times 2010. december 28-i híre “Roma struggels to win share of EU cash” Stanly Pignal tollából. A cikk akkor született, amikor médiatörvény miatt felfokozott nemzetközi sajtófigyelem fordult Magyarország felé, maga az FT is több cikket jelentetett meg ebben az időszakban, sőt Orbán Viktor is írt egy saját vélemény cikket. Ebben az időben már napvilágott láttak a magyar kormány ellenvetései a médiatörvénnyel kapcsolatban valamint az uniós elnökségi program is ismertetve lett, benne az európai roma stratégia kidolgozására tett javaslattal. Összességében a cikk jóindulatú, a korábbi Magyarországgal igen ellenséges hangnemet akarta egy kicsit tompítani.
Szemlézett cikkünk egy széles nagy fotó alatt jelent meg, melyen négy generáció roma nő üldögél tábortűz körül fényes nappal. Háttérben deszkából összetákolt házikók. A képaláírás szerint a kép Párizstól délre Fleury-Mérogis-ban készült, még 2010 szeptemberében.
A cikk a roma kérdés áldatlanságát, azt, hogy az európai strukturális alapból fejlesztésre lehívható pénzek számukra nem hasznosulnak magyar példán keresztül mutatja be. A lap Kocze Angela aktivitsa, aki maga is cigány származású, tevékenységét követve ismerteti a helyzetet és lehetőségeket.
A két cikk látszólag távol áll egymástól, mégis van egy közös pontjuk azon túl, hogy mindkét cikkben cigány származású nők saját népcsoportjuk felemelkedése érdekében tett tevékenységéről van szó.
Osztolykán Ágnes a Soros Alapítvány munkatársaként roma oktatási és jogvédő programokat vezetett a Hetiválasz.hu információja szerint, Kocze Angela pedig az Open Society Institute által alakított csoport tagjaként tevékenykedett. Az Open Institute alapítója a Soros Alapítvány, köztudott tény.
A fenti két hírből jól látható, hogy vannak olyan kérdések, amelyek egyes politikai csoportok “felségterületei” a közgondolkodásban, tehát ha az újságírónak cikket kell írnia a témában (roma ügyek), akkor azokhoz az információs forrásokhoz nyúl, amelyek legelőször beugranak számára. Kisebbségek, hátrányos helyzetűek kérdései: Soros Alapítvány, Open Society Institute. És mivel az ilyen nagy szervezetek a világ minden országában működtetnek irodákat, foglalkoztatnak aktivistákat, jobb infromációkkal is rendelkeznek milyen elismeréseket lehet szerezni és jobban is tudják menedzselni saját kiválasztottaikat, hiszen az életrajzban jelentős szervezetet lehet feltüntetni. Mindebből az a tanulság, hogy nem feltétlenül rosszindulatú az újságíró, csak nincs megfelelő ismeretanyaggal ellátva. Arról, hogy el legyen látva pedig azoknak kell gondoskodniuk, akik másként és mást gondolnak pl. roma ügyben, mint a fenti szervezetek. S miként tehetnek ez ügyben? Első lépésként udvarias levelet lehet/kell a szerkesztőhöz írni, hogy a helyzetről más információk is elérhetőek, mások is rendelkeznek információkkal. A nyugati lapok igenis komolyan veszik az olvasói leveleket, sőt akár helyreigazításokat is közölnek.