2016. május 10.
Magyar politikai elemzőket hallgatva sokszor arra gondolok leginkább, mi az összehasonlítási alap. Melyik az az ország vagy demokrácia, amihez mérik a mindenkori magyar demokrácia megfelelőségét, teljességét, hitelességét, pozitív vagy negatív értelemben.
Magyar politikai elemzők (és az ellenzéki politikusok is szép számban), mindig egy normális demokráciáról beszélnek, ahol ez meg az van, de semmiképpen sem egy ilyen korcsosult, aberrált, elfuserált, megrekedt, mint a magyar.
Török Gábor az Atv 2016. május 5-i Egyenes beszéd adásában arról beszélt, hogy más országokban a politikai és üzleti körök élesen elválnak egymástól, de ez nem így van Magyarországon.
Nemrégiben a The Financial Times közölt egy cikket “Defending German model threatens European stability” címmel a londoni kiadás 2016. április 18. számában, a 11. oldalon Wolfgang Münchau tollából.
A szerző azt elemzi, hogy a Wolfgang Schauble az Európai Központi Bank pénzügyi irányvonalát, tervezett intézkedéseit a német pénzügyi model ellen való támadásnak tartja. A szerző ezt követően röviden bemutatja, hogyan épül fel a német pénzügyi rendszer és ez miben tér el a mára általánossá vált európai modeltől majd megjegyzi, hogy mindezt már rég meg kellett volna reformálni, hogy “EU konform” legyen, de nem volt erre politikai erő és szándék.
És miért nem volt? Mert ehhez a szövetségi és az egyes államok politikusainak egyetértése kellett volna, ugyanakkor a takarék-intézetek (melyre alapvetően a német pénzügyi rendszer épül) vezetőségében ott ülnek a helyi politikusok. (“The management boards of the Sparkassen are a powerbase for local politicians. The Landesbanken are run by regional politicians. They in turn, are partly owned by the Sparkassen. They all hang together.)
Mit gondolhatunk akkor az elemzés pontosságáról a fentiek tükrében?