2015. október 24.
A Friedrich Ebert Alapítvány nemrégiben konferenciát rendezett a nemi szerepekről. Az eseményre nemcsak progresszív, hanem konzervatív nézeteket vallókat is meghívtak. Az eseményről beszámolók szerint az előadások után nem bontakozott ki parázs vita az előadók között.
A The Sunday Times 2015. október 18-i számát olvasva azt gondolhatjuk van-e egyáltalán értelme a fentiekhez hasonló konferenciát szervezni a jövőben.
Rosie Kinchen “Which way do you swing” című cikkében egy legutóbbi felmérés adatait tárja elénk. A YouGov által megkérdezett 18 és 24 év közötti fiatalok több, mint fele nem tartrja magát sem “straight”-nek sem “gay”-nek.
A fenti generáció ikonikus alakjának számító Cara Delevingne már régóta visszautasítja, hogy meghatározza saját nemi hovatartozását, míg partnere St.Vincent (“leánykori nevén” Anne Clark) egyszerűen “gender fluid”-nek tartja magát. És sorolhatjuk az egyéb hírességeket, akik ugyanezt vallják: mindegy milyen saját önmeghatározásod, mindegy kivel esel szerelembe, a nemi hovatartozása lényegtelen, csak maga a személy számít: Kristen Stewart (az Alkonyat (Twilight) filmek sztárja) vagy éppen Miley Cyrus (Hanna Montana a képernyőről).
A felmérések szerint a fenti korosztály a nemi kategóriákat előre felépítettnek tekinti és egyre kevésbé akarja magát előre besorolni azok valamenyikébe. Nézetük szerint a “nő” és “férfi” kategória megosztó és behatároló. Szerintük nemcsak az lehet, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik hanem az is elképzelhető, hogy valaki rossz testbe születik, majd ehhez az érzéshez alakítja testét (transgender), de az is lehet, hogy magát nem kívánja sem nőként, sem férfiként meghatározni (“non-binary” , “gender-queer”). A fent említett “mindegy, hogy milyen nemű, csak a személy a lényeg” nézeteket a “pansexual” névvel foglalják össze.
A cikkben az egyik megkérdezett személy (nő) magát “bisexual homoromantic” -ként határozta meg, melyet akként értelmezhetünk, hogy a hölgy mind férfiakkal, mind nőkkel létesít adott esetben nemi viszonyt, viszont csak nőnemű személlyel akar tartós kapcsolatban élni.
Ezen túl ott van még az “asexual”, “hyposexual”, “semisexual” lehetőség önmeghatározásra.
A fenti változásoknak tudható be, hogy London egyik neves áruháza a Selfridges három emeletét rendezte be “gender semlegesen” bárki számára hordható unisex ruházattal, míg a szórakozóhelyek már nem “leszbikus” bárokkén hirdetik adott esetben magukat, hanem “queer szórakozóhelyként”.
A cikk idézi Jean Twenge-t a San Diego State University előadóját, a ‘Generation Me’ című könyv szerzőjét, aki szerint egyrészt trend az egyre erősödő individaulizmus, másrészt az azonos neműek egyenlőségének egyre nagyobb mértékű elfogadása miatt egyre kevésbbé kerül valaki neme szerint “beskatulyázásra”. Tapasztalata szerint ugyanakkor a férfiakat sokkal inkább érdekli a szexuális forradalom, mint a nemi önmeghatározás, míg a nők nyitottabbak az azonos neműek problémáinak megoldási kérdéseire. Twenge szerint a ’60-70-es évekkel szemben a különbség az, hogy nem csak a nemi szerepek kérdőjeleződnek meg, hanem maga az eddig elfogadott kategória, hogy férfi és női nem lézetik.