2012. március 4.
Ha Olaszországra gondolunk, mi jelenik meg képzeletünkben először? Olaszország természeti adottságain és kultúrális emlékein túl természetesen a pizza, a sok és finom tészta étel, a gyönyörű autók és a csinos nők. Ha a híreket olvastuk vagy néztük a tévében az utóbbi években kissé nagyobb hangsúlyt kaptak a csinos nők és a bunga-bunga partyk, amelyekről a leköszönt miniszterelnök Silvio Berlusconi elhíresült. A The Financial Times riportja szerint (Equality and equilibrum in Italy 2012. március 1. p.16.) maguk az olasz nők is úgy gondolják, hogy a Berlusconi korszak rossz képet festett a női szerepkörről, arról ami a következő generációk példaképe lehet.
Természetesen gondolhatnánk, hogy egy ilyen időszak után, egy egyébként is “macho”-nak tekintett társadalomban, ahol a gazdasági társaságok vezető tisztségivelőinek 92%-a férfi, a nők közéleti vagy gazdasági szerepvállalása igencsak korlátozott.
A tények mást mutatnak. Maga a Berlusconi kormány fogadott el még bukása előtt egy olyan törvényt, mely szerint 2015-re a tőzsdén jegyzett olasz vállalatok igazgatóságaiban a nők arányának az 1/3-ot el kell érnie. Ez a megoldás a jól ismert norvég szabályozásra hasonlít. A “rózsaszin kvóta” bevezetése általában pozitív fogadtatásra talált, ugyanakkor többen azt fogalmazták meg, hogy a társadalom felkészült-e erre a lépésre és valódi szelekció helyett nem saját feleségeiket illetve leányaikat fogják-e kinevezni az egyes igazgatóságok tagjaivá. Ugyanígy felmerült az a kérdés is, az ilyen adminisztratív előírás nem fogja-e hátráltatni a kisebb cégek tőzsdei megjelenését. A megkérdezettek másik csoportja szerint van elegendő felkészült nő ma már Olaszországban, azonban nincs elegendő a vezető testületekben. A kilátások biztatóak, mert ma már a női vezető léte az igazgatóságban előnyt jelent a cég megitélésében.
A számunka legfigyelemre méltóbb aspektus az, hogy a nők nem csak a törvényi szabályozásra vártak, hanem maguk is tettek illetve tesznek azért, hogy minél többen vehessenek részt legfelső szinten a gazdasági döntéshozatalokban.
Az egyik ilyen mozgalom a Valore D. A Valore D különböző vállalkozások csoportosulása (többek között tagjai a Barclays, az UniCredit, az InteasSanpaolo, az Unilever, az Enel, a Standard and Poor’s, a PosteItaliane és több közép méretű olasz vállalkozás). A mozgalom informácókat és gyakorlati tanácsokat ad az őt megkereső cégeknek, ezzel elősegíti, hogy saját magunkál meghonosítsák a nemzetközileg legjobbnak tartott gyakorlatokat olyan területen, mint a részmunkaidő, a női vezetők mentorálása, a megfelelő női döntéshozó kiválasztása. A Valore D mozgalom egyik tagja a Linklaters ügyvédi iroda egy fejvadász céggel olyan egy napos tanfolyamot indított, amelyen azok a nők kaphatnak felkészítést, akik maguk kívánnak felső vezetői pozicióra pályázni.
A cikk zárásként megszólaltatja Giuliana Paolettit Milánó legelimertebb üzletasszonyát. Paoletti asszony híve a kvótának ugyanakkor rámutat arra, hogy Olszország üzleti kultúrája “macho”, azaz a férfiak által meghatározott, mert az üzlet, a vállalkozás a régmúltban a férfiak ‘dolga’ volt. A nők csak úgy juthatnak tartósan meghatározó pozicóba az üzleti világban, ha magukévá teszik azt a szemléletet, hogy ők maguk is vállalkozhatnak, cégeket alapíthatnak, kereskedhetnek stb., ha ez a szemléletváltás nem történik meg, nem lesz valódi változás.
Ma Magyarországon állandóan újrekezdődő vita van arról, hogyan lehet a magyar nők tudását minél jobban a társadalom számára hasznosítani. Sajnos a témában megszólalók egyrészt elbeszélnek egymás mellett, ahogy az az M1 A REGGEL című műsorában látható, másrészt nem artikulálják megfelelően gondolataikat. A női kvóták magyar élharcosai elsősorban sohasem fejtik ki pontosan milyen kvótát akarnak: a parlamenti képviseletre vonatkozót vagy a gazdasági életben való részvételre vonatkozót esetleg mind a kettőt együtt. Másodsorban a nőre, gyakorlatilag csak mint munkavállalóra tekintenek, minden kérdést ebből a szempontból tesznek fel és vizsgálnak meg. Azt hiszem van mit megtanulni az olaszoktól. A nők csak úgy lehetnek jelen nagyobb számban a gazdasági életben, ha a társadalom változik: ha a társadalom és maguk a nők is úgy gondolják, hohy nem csak alkalmazottként, hanem saját maguk, vállalkozóként is elindulhatnak az érvényesülés útján. Ez biztosan azt fogja jelenteni, hogy számos kis- és mikrovállalkozást fognak indítani, de “minden nagy üzlet kis üzletként indult”, ahogy ezt az angol közmondás tartja.