2021. március 5.
Idén is lesz nőnap. Sőt annyira fontosnak tartja a miniszterelnök, hogy kivételt tett a kormány és március 8-án a virágboltoknak nem kell zárva lenniük, csak egy nappal később, a Nőnap elmúltával kell csatlakozniuk a kereskedelmi egységekre vonatkozó korlátozáshoz.
Nőnap van tehát és ez igazán jó alkalom arra, hogy áttekintsük milyen helyzetben vannak a nők 2021 márciusában – egy évvel a pandémia kitörése és többszöri szigorú korlátozások elrendelése után.
Általánosságban elmondható, hogy az online oktatás, az otthoni munkavégzés elrendelése és a kijárási korlátozások döntően megváltoztatták a családok életét egyben rámutattak arra a tényre, hogy a családok és mindenki életében vannak állandó tevékenységek, amelyeket valakinek el kell végeznie. Legelemibb tevékenységekként az önmagunkról való gondoskodást jelölhetjük meg, mint a mosást, főzést és takarítást. Ez a három tevékenység nem függ attól, hogy valaki egyedül vagy társas kapcsolatban él-e, vannak-e gyerekei vagy sem. Ezeknek a tevékenységeknek egy részét mindenki saját kedve, ízlése és pénztárcája szerint delegálhatja: szállíttathat házhoz élelmiszert vagy kész ételt, viheti ruháját a tisztítóba, mosodába, lehet takarító nője.
A gyermeknevelés egy része is megosztható mással: a gyermekfelügyelet megosztható családon belül ugyanakkor pénzért is felfogadhatunk valakit, aki segít a gyermekek mindennapi életvitelének egyengetésében. Az oktatás/iskoláztatás magától értetődően delegáltan történik – Magyarországon az az általános és bevett szokás, hogy a gyermekek óvodába és iskolába járnak – nem otthon szerzik meg a szükséges tudást.
Mindez a delegált munka/tevékenység lehetővé teszi, hogy a család minden tagja olyan fizetett munkát is végezzen, amely nem az otthon falain belül történik – azaz „dolgozzon”. Sőt modern életünk egyik ki nem mondott elvárása, hogy a nőnek is legyen kereső foglalkozása, szakmája – ne csak otthon legyen és a gyerekeket nevelje, a családdal törődjön.
Az elmúlt száz év női mozgalmai éppen ezért küzdöttek – és most döbbenten látják a folyamatokat, melyek azzal fenyegetnek, hogy az elmúlt 50 év eredményei eltűnnek.
A pandémiás korlátozások miatt a legnagyobb változást az jelentette, hogy valamennyi a gyermekneveléssel kapcsolatos eddig delegált tevékenység hirtelen elérhetetlenné vált, valamennyi gyermeket egész nap otthon kellett ellátni, oktatását étkezését, szórakoztatását családon belül kellett megoldani. Angolszász staisztikák szerint ezt a feladatot a családok többségében a nők látták el. A brit Institute of Fiscal Studies (IFS) adatai szerint a nők napi 10.3 órát töltöttek/töltenek a gyermekekkel való foglalkozással (ami adataik szerint 2,3 órával több, mint amit az apák átlagosan eltöltenek a gyermekekkel naponta, de ez egyben azt is jelenti, hogy maguk az apák is nagyobb részt, több időt töltenek a gyermekekkel, mint a pandémia előtt).
A gyermekekről való gondoskodáson túl a nők végzik a házimunka dandárját is – ide számítva a mosást, főzést és a pandémia miatt megnövekedett és megkövetelt emelt szintű takarítást, fertőtlenítést. Mindez legalább napi 1.7 óra munkát/tevékenységet jelent számukra. Elemzők – és főleg a progresszív női mozgalmak szerint – ezek a változások az angolszász világ 1950-es évek beli gyakorlatát tükrözik, teljesen elmosva az azóta elért emancipációs eredményeket.
A pandémia következtében újjá alakult családi munkamegosztás arra is kihatott, hogy két kereső esetén nagy valószínűséggel az a kereső hagyta abba a munkát (adta fel állását, kért fizetésnélküli szabadságot, munkaidő kedvezményt stb), akinek a fizetése kisebb, munkahelyi beosztása alacsonyabb, karrier kilátásai gyöngébbek voltak. Ez pedig nagy általánosságban azt eredményezte, hogy a nők mondták fel állásaikat, hagyták ott munkahelyeiket. Az IFS értékelése szerint Nagy-Britanniában ez azt jelentette, hogy az anyák 47%-kal nagyobb eséllyel vesztették el munkájukat, mint férjeik/ az apák. Elemzők rámutatnak arra, hogy ez a fizetett munkából, a munka világából való – akár ideiglenes – kilépés majd hosszú távon fogja megmutatni hatását, amikor a hölgyek nyugdíjba mennek, a “nem fizetett évek” hiányozni fognak a nyugdíjbefizetésekből, így a kifizethető nyugdíjból is.
A munka világában megfigyelhető volt azt is, hogy a pandémia által legjobban sújtott ágazatok, mint a vendéglátás, turizmus, légiforgalom, szépségipar – nagy számban foglalkoztat női munkaerőt (az IFS becslése szerint a nők 1/3-dal nagyobb valószinűséggel dolgoznak ilyen ágazatokban, mint férfiak). Ezek az ágazatok kénytelen-kelletlen el kellett hogy bocsássák a munkerő egy részét – így a munkanélkülivé válók között is magas számban találhatóak nők – akiknek nem csak a mindennapi megélhetése nehezült meg vagy lehetetlenült el, hanem mint arról a fenti esetben már ejtettünk szót, ez nyugdíjas éveikre is kihatással lesz.
Az egész helyzet ettől fogva rávilágít arra, hogy a fizetési különbségek – jelent pillanatban és a jövőre nézve is – jelentősséggel bírnak és a minél kisebb egyenlőtlenségért való küzdés valóban kihívást jelenthet mindenki számára: legyen az kormány vagy nőjogi szervezet.
Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy van másik út is a politika és a nők előtt. A családon belül végzett munkát: a család ellátását, a gyermekek nevelését, oktatását, végre ne tekintsük lényegtelen dolognak, hanem az eredményezzen megfelelő megbecsülést annak, aki úgy dönt, hogy nem kivánna a családon kívül, a munka világában dolgozni. Legyen meg a választás valódi szabadsága minden nő előtt. A magyar kormány jelenlegi politikája ebbe az irányba tett lépésként értékelhető.