2014. október 21.
Nemrégiben attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Barack Obama Magyarországot egy lapon említette például Egyiptommal a diktatúrák és egyéb a szabadságjogokat korlátozó országok között. Mindez a Clinton Global Initative ünnepi rendezvényén történt.
A The Atlantic című amerikai konzervatív havilap interjút közölt a Clinton Global Initiative (CGI) tíz éves évfordulója kapcsán magával az alapítóval Bill Clintonnal. Ami egyszerű magyar olvasó számára a legmegdöbbentőbb lehet, hogy a kötelező udvariassági körök után rögtön mi következünk, illetve maga Orbán Viktor – a Boko Haram társaságában, sőt külön magyarázó jegyzet is tartozik hozzánk.
A kérdés az volt, miért is jött létre a CGI, mi volt a célja a létrehozásának.
Bill Clinton kifejti, hogy három tipusú kormányzás lézetik szerinte: az egyik az autoriter kapitalizmus, mely a gazdasági lehetőségeket próbálja meglovagolni, ilyen Orbán Viktor gyakorlata, a második a nem-nemzetközi, nem-kormányzati hatalomgyakorlás, melyet a Boko Haram vagy a szíriai Iszlám Állam képvisel, akik szerint legnagyobb hatást a rombolás által válthatnak ki, míg a harmadik lehetőség, melyet maga Bill Clinton próbált kormányzása alatt és az óta is, a CGI-on keresztül minél több helyen meghonosítani és támogatni az a kölcsönös függőségre épít, mely szerint azokat az értékeinket kell hangsúlyozni inkább, amelyek összekötnek, mint azokat, melyek elválasztanak kormányzati és nem kormányzati szereplőket, egyszerű állampolgárokat egymástól. Mindezt a pozitív kölcsönhatást egy közös jövő építésére kell felhasználnunk.
Clinton elismeri, hogy ennek a harmadik fajta út térhódításának mind a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, mind a 2008-ban bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság sokat ártott, sőt visszavett térnyerésének lehetőségéből.
Az interjú további részében kitérnek arra is, miért van az, hogy a nagy vállalatok egyre inkább érdekeltek a globális fejlődésben. Bill Clinton szerint a vállalatok csak akkor fejlődhetnek perspektívikusan, ha van elég vásárlójuk, szolgáltatásaikat igénybe vevő ügyfélük, így nagyon jól tudják, hogy termékeiket csak akkor tudják teljes mértékben értékesíteni, ha nem csak a világ népességének 15%-a képes azokat megfizetni. A társadalmi felelősségvállalás (CRS) nem elsősorban “karitatív” tevékenység, hanem az üzleti szempontból fontos fogyasztói csoportok olyan helyzetbe hozása, hogy képesek legyenek az egyes vállalatok termékeinek fogyasztására.
Az interjúból megtudhatjuk még, hogy az egyes amerikai kormány által támogatott segélyprogramokban, melyekben kizárólag amerikai termék vagy szolgáltatás szerepelhet és melyet kizárólag amerikai cégek segíthetnek célba juttatni a résztvevők átlagosan 35-50%-os profitot realizálnak. Az igazsághoz tartozik, hogy ez korábban más államok gyakorlatában is így volt, mára már csak az amerikaira jellemző.
Bill Clinton szerint a vállalatok, cégek tevékenysége nem fonostabb vagy meghatározóbb az állam tevékenységénél, vagy lehetőségénél – a választ is-is. Vannak olyan területek, mint az egészségügy vagy az oktatás, melyben az állam kell hogy meghatározó szerepet játsszon, ahol nem várható el, hogy a magánszektor fektessen be, mert adott esetben nagyon sok pénz költődik el, mégsem látszik az egyszerű állampolgár számára. Végső soron a CGI az olyan pénzek felhasználásánál működik közre, ahol a magánbefektetőnek (vállalatnak) vannak szabad pénzeszközei és a saját (üzleti) szempontjai szerint kívánja azokat (a társadalom javára) hasznosítani.
A teljes interjú a The Atlantic 2014. októberi számában (p.54.-59.) olvasható.