2014. február 6.
Skandináv körképünket folytassuk egy olyan skandináv országban, melyet a hazai baloldal egyik követendő példájának tart.
Dániában nemcsak közép-bal kormány van hatalmon, hanem a miniszterelnök is nő. A progresszív adórendszernek köszönhetően a GDP-hez mért adóterhelés eléri a 48%-ot. Dániát a 2007-es pénzügyi válság súlyosan érintette, mely napjainkban is kihatással van a kormányzati intézkedésekre. Ennek következtében a dán közép-bal kormány az alábbi intézkedéseket léptette életbe 2014 kezdetétől, s ezek az intézkedések sokak szerint a dán jóléti állam modelljének a végét is jelentik.
A jóléti ellétások rendszerét felülvizsgálták, így az állami nyugdíjakat és a családi pótlékot egy bizonyos szinten maximalizálták, a munkanélküli segély folyósításának tartamát négy évről kettőre csökkentették. Az így megtakarított pénzt a az oktatásra és az infrastruktúrális beruházásokra csoportosították át. A társasági adót 25%-ról 23%-ra csökkentették. A felsőfokú tanulmányokat végzők számára bevezették azt a szabályt, hogy aki halaszt vagy a megadott idő alatt nem végzi el tanulmányait nemcsak a tanulmányi ösztöndíjat veszítheti el, hanem egyetemi, főiskolai helyét is.
Bjarne Corydon dán pénzügyminiszter szavai szerint, melyet a The Sunday Telegraph 2014. január 12-én megjelent ‘Let them eat buns!‘ című cikke idéz, a “dánok jobb ha hozzászoknak az újfajta realitáshoz. A továbbiakban nem pénzt kívánunk adni az embereknek, hanem lehetőséget és tanulást.”
A helyszíni riport tanusága szerint a fiatalok sokkal inkább támogatják a kormány új irányvonalát, mint a középkorúak vagy a még idősebb generációk, akiktől a kormány újfajta megközelítést kíván nem csak pénzügyi tekintetben. A dán miniszterelnök újévi beszédében kitért arra, hogy kívánatos lenne, ha az idősebb generáció, mely idáig mindenféle segítséget megkapott az államtól saját személyes életének mindennapi folytatásához, jobban tenné, ha a jövőben nem várna az állam által biztosított takarítónőre, szociális munkásra, hanem maga végezné el a mindennapi bevásárlást, takarítást, házkörüli teendőket stb.
A dán miniszterelnök 2010-es megválasztása előtt nem ígért ilyen reformokat választási kampányában, így nem meglepő, hogy népszerűsége egyre csekélyebb a választók körében. Népszerűtlensége annak is köszönhető, hogy intézkedéseivel ellene tesz a kialakult közmegegyezésnek: a dán adófizető sok adót fizet, ennek fejében azonban szolgáltatásokat kap az államtól (jóléti intézkedések). A bevezetett új intézkedések következtében az a félelem alakult ki, hogy akik megtehetik nem fogják befizetni (magas) adóikat, így az állam nem fogja tudni ellátni a társadalom rászorultabb rétegeit, ennek következtében az egész társadalmi-jóléti rendszer megbomlik. Összeségében az állampolgárok nincsnek a jóléti rendszer újraszabályozása ellen, annak módját azonban kérdésesnek tartják. A közvélekedés szerint Dánia a jóléti állam rendszere felől a versenyen alapuló állam felé mozdult el, melyben a jóléti állam megvédéséért való kiállás vesztes csatának tűnik.