visszhang

2011. január 10.

Hetek óta másról sem szólnak a rádiók, tévék, szóbeli és írott elemzések, hogy a magyar médiatörvény mennyire ellene van a demokratikus szabályoknak, a jogállamnak. Nemcsak itthon szólt erről minden és mindenki, hanem a külföldi sajtó és média is élénken véleményt nyilvánított.

Azt gondolom, hogy a probléma gyökere – azaz a félreértés alapja ott van, hogy akik a vészjeleket kezdték küldözgetni és meghúzták a vészharangot, azok egypárt renszerben gondolkodnak. Mondhatnám azt is, hogy nem gondolkodnak demokratikusan. Számukra országgyűlés, kormány, párt szinoníma. Ahogy az is volt 1989 előtt. A Párt döntést hozott egy belső zárt ülésen, amiről vagy kiadtak valami közleményt vagy nem. A Párt döntése alapján és ahhoz teljes mértékben ragaszkodva a kormány is hozott döntéseket, jogszabályokat és végső esetben a parlament is összeült és a Párt döntésének megfelelően a kormány által előterjesztett ügyeket megszavazta. Nem volt senkinek kétsége a dolog végkimenete felől. A legfontosabb az eljárásban a Párt döntése volt. A parlament az 1980-as évek végére évente kétszer tartott ülést kb 2-3 napig, amikor elfogadták a költségvetést illetve a zárszámadást. Évente ebben az időszakban 4-5 törvény született. Törvénymódosításra törvényerejű rendeletet hoztak, amely nem tartozott a parlament hatáskörébe.