Gondolatok egy kampány kapcsán 2.
2011. május 30.
A kampányról, az élet védelméről szóló KDNP által jegyzett, kormányzati kampányról korábban már volt itt szó. Akkor azt gondoltuk végig ki és mit mond, melyek az érvek, amelyek a kampány kapcsán a magyar médiában felmerültek.
Most gondoljuk tovább a kampány üzenetét: “adjál inkább örökbe”. Az erre felelő, legtöbbször elhangzott és leghangosabban elhangzott “ellenérv”, hogy inkább a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt, a felvilágosításra, az óvszerhasználatra, ennek érdekében ingyenes óvszerautomatákat kell elhelyezni az iskolákban.
Ha végiggondoljuk, mind a kampány szövegét, mind a felsorolt “ellenérveket”, akkor azt láthatjuk, hogy ezek mind egy “célcsoport” felé irányulnak. Összefoglalva azt mondhatjuk: olyanok számára üzenet a kormány életvédelmi kampánya, akik nem élnek házasságban vagy ugyan házasságban élnek, de még nincs gyerekük.
Képzeljük el azt a helyzetet – ami azt gondolom igenis gyakori Magyarországon, és amiről oly sokszor beszélt már Orbán Viktor, hogy a családokban eggyel kevesebb gyerek születik meg, mint amennyit terveztek. Tehát gondoljunk bele egy olyan egyáltalán nem életszerűtlen helyzetbe, hogy a szülőknek már van gyerekük: akár egy, akár kettő, akár három – és már értenek valamit az életből: mondjuk 3 évesnél nagyobb gyerekek. Életszerű-e az üzenet: “adjál inkább örökbe”?
Azt gondolom nem kivitelezhető, hiszen akkor már nem csak az anya döntése, mi legyen a megfogant élettel, még csak nem is az apáé, hanem a család többi tagjáé is, a gyerekek is hozzá fognak így vagy úgy szólni, ha az fizikailag láthatóvá válik.
Fel kell tenni a kérdést, mi az üzenete erre az esetre a kormánynak? Egyáltalán tudja-e a magyar kormány hány ilyen eset van, amikor nem születik meg a következő testvér a sorban? Egyáltalán vannak-e erre vonatkozó statisztikák?
A The Sunday Telegraph 2011. május 29-i cikke ugyan más voantkozásban, mégis pontosan lebontva közli, hogy Nagy-Britanniában pl. 8179 negyven év feletti nő kért abortuszt, továbbá 650 negyvenöt év feletti nő, míg 50 év felett 21-en végeztettek abortuszt (a számok függetlenek a házassági vagy egyéb kötelékek fennállásától).
Ha más országban ilyen pontosan kigyűjthetőek az adatok feltételezhető, hogy Magyarországon is meg lehet ezt tenni. Ha sikerülne kimutatni hány születés nem történik meg olyan családokban, ahol már van testvér, akkor az is feltérképezhető lenne, vajon mi az oka ennek? Elsősorban pénzügyi, gazdasági kilátástalanság vagy csak egyszerűen annak a társadalmi mintának a hiánya, hogy az adott nő vagy család nem látja elképzelhetőnek magát egy olyan helyzetben, ahol még eggyel több gyereke van, mert hiányoznak a követhető és bárki által megvalósítható, elérhető, életszerű példák.
Ha a kormányzat ezeket a lehetőségeket is továbbgondolja, biztosan megtalálja a módját annak, hogy ne csak az elsődleges célcsoportra megfogalmazott üzenetekkel próbálja elérni az élet védelmét.