Think piece 9. – Demos Magyarország avagy a legdélibb skandináv állam

Demos Magyarország avagy a legdélibb skandináv állam

2006. október 10.

A Demos Magyarország internetes honlapján két figyelemre méltó cikk található Dessewffy Tibor tollából. 2oo6. július 4-i dátummal a “Legdélibb skandináv”, 2oo6. augusztus 23-i dátummal  “A hamis Messiás igézete – avagy dönthetnénk ezúttal akár jól is” címmel került publikálásra.

A legdélibb skandináv

A legdélibb skandináv című írásban a szerző arra keres választ, milyen is legyen az Új Magyarország. Rámutat arra, hogy először egy világos jövőképet kell felmutatni és ezután következik a konkrét cselekvési terv kidolgozása, az ehhez szükséges intézkedések megfogalmazása. “Nem választhatunk az eszközök tárházából, ha nincs képünk arról, hová akarunk eljutni” – mondja a szerző.

Kiemeli továbbá, hogy a társadalmi értékekkel való harmonizálás mellett a jövőképnek a siker esélyét és reményét kell felmutatnia. Kifejti, hogy nem csak az lenne jó, ha azt tudnánk, hogy úgy akarunk élni, mint Nyugat-Európában, hanem ha azt is tudnánk, annak melyik országában, melyik országához mérten akarunk jól élni, és erre kutatásaik alapján, mint legkívánatosabbat Skandiáviát ajánlja a Demos Magyarország vezetője. Állítása szerint ezek az országok mintát adhatnak Magyarország számára, ami persze nem jelenthet mechanikus másolást. Majd hosszasan elemzi, melyek azok a mozzanatok, amelyek a skandináv csodához vezettek: dinamikusan fejlődő gazdaság, vállalkozásbarát környezet, magas adószint, társadalmi szolidaritás, hatékony de kicsiny állam, tolerancia. Többször rámutat arra, melyek azok a baloldali értékek, amelyek pontosan egyeznek a skandináv modellben érvényesülő tendenciával, és így ezek ezáltal Magyarország számára is alkalmazhatóak. Végezetül azzal zárja írását, hogy “ha a kulturális, értékrendbeli béklyókból kiszabadítjuk magunkat még akármi is lehet – amúgy pedig, globális kontextusban , az érdektelenség mocsarába süllyedünk”.

Feltehetjük a kérdést, miért érdekes ez a cikk és érdekes- e egyáltalán mai helyzetünkben ez az írás.

Azt gondolom: “Nagyon is”.

Budapesti hírek szerint Dessewffy Tibor nem csak a Demos Magyarország elnöke, hanem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tanácsadója, még jobban értesültek szerint Dessewffy Tibor írja Gyurcsány Ferenc beszédeinek szövegeit is. Ha gondosan elolvassuk ezt az írást, stílusa alapján még hitelt is adhatunk a jólértesülteknek.

Igazából azonban tartalmi szempontból van jelentősége a cikknek.

A cikk 2oo6. július 4-én az “aranykorban” született, amikor Gyurcsány Ferenc kormánya már hivatalba lépett, letette az esküt, elkezdte a második négy éves kormányzását, de még nem került nyilvánosságra Balatonöszödön elmondott beszéde. A kormány hitet tett amellett, hogy nagy erőkkel és a Uniótol kapott sok pénzzel egy jobb, “nyugatiasabb” Magyarországot fog felépíteni, Gyurcsány Ferenc beszédeiből, azonban mindig csak töredékeket hallhattunk erre vonatkozólag: Balaton – konferencia turizmus, nagy állami beruházásokkal, nagy szállodák, nem Zimmer Frei vagy ipari parkok, biotechnológia, nanotechnológia vagy autópályák, hogy a befektetések elérjék a szegényebb régiókat is. Azt, hogy milyen az az “Új Magyarország” ez a cikk mondja meg.

Fel kell tennünk a kérdést, egy a kormánytól teljesen független “think-tank”, véletlen cikke megadhatja-e a magyarázatot  Magyarország kormányának pontos terveire? Azt gondolom a válasz igen. Az Aranykor egyik alaptétele a kettős nyilvánosság – egy belső, teljesen igaz közeg, amit a beavatottak ismernek és egy a nem beavatottak számára, bizonyos, részigazságokon alapuló információkkal, arra alapozottan, hogy aki akar, az tud a sorok között is olvasni, megértheti az igazságot, csak nyitott füllel kell járnia. (Gyurcsány Ferenc bizalmi szavazásán is erről volt szó, mégha nem egészen pontosan megfogalmazva és kimondottan. A ki nem mondott állítás úgy hangzik, hogy a 2oo6-os választási kampányban is ott volt az igazság, aki akarta megtudhatta, igaz annak a Fidesz szavaira kellett volna figyelnie, azt kellett volna elhinnie. Aki nem volt ilyen vájtfülű, az magára vessen. Ezért nem érzik magukat érintettnek a szocialista képviselők).

Korábbi kormányzati elszólások is alátámasztják feltevésünket. Ismert a tény, hogy Szanyi Tibor és Dessewffy Tibor a brit Demos konferenciáján vett részt Magyarország Londoni Nagykövetségén. Tudni való, hogy a brit munkáspárti koncepció egy skandináv tipusú jóléti állam felé akarja Nagy-Britanniát eltolni. Ezt követően Szanyi Tibor 2oo6 tavaszán azt nyilatkozta a Duna tévé híradójának, hogy Magyarország a skandináv modellt követi, ahol sok adót szednek és ebből sokat is osztanak szét.

Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk az írást, előszörre azt a kérdést kell feltennünk: van-e Magyarország számára követhető skandináv modell, és ha van ilyen, melyik az? Gondolom mi is kikérnénk magunknak, ha valaki a közép-európai modellre hivatkozna.

A skandináv országok közé szokták néha sorolni Izlandot is, mint az Északi-sarkkör közelében fekvő ország. Pénzügyi tekintetben is szokták Magyarországot hozzá hasonlítani, mert az izlandi korona éppolyan mélyrepülésben volt 2oo6 során, mint a magyar forint, nagyjából ugyanolyan pénzügyi problémák miatt.

Izland azonban nem tagja az EU-nak, nem akar az Euro övezethez csatlakozni, viszont élvezi a szabadkereskedelmi övezet előnyeit.

Norvégia szintén nem EU tag, de élvezi a szabadkereskedelem előnyeit, ugyanakkor nagymennyiségű kőolajjal rendelkezik, a kőolajból befolyó jövedelem egy részét a norvég állam olyan alapba helyezte, amely majd az olajkészletek kimerülése után pénzügyileg segíti a lakosságot. Az ország lényeges bevételi forrása a halászat és éppen az EU közös agrárpolitikájának részét képező halászati politika – azaz, hogy a norvég vizeken más nemzetiségű halászok is halászhassanak –  volt az egyik döntő oka annak, hogy Norvégia nem lépett be az EU-ba.

Svédország és Dánia ugyan tagja az Európai Uniónak, azonban nem tagjai az Euró övezetnek, ugyanakkor Dániában van talán egyedül jelentős mezőgazdasági termelés.

Finnország az egyedüli olyan állam Skandináviában, amely tagja az Európai Uniónak és az Euró övezetnek is.

A szerző szerint a példakeresés nem lehet csak mechanikus másolás  és szükséges a társadalmi értékekkel való harmonizáció, azt is megállapítja, hogy a skandináv modell társadalmi értékstruktúrái, kulutrális mintái rokoníthatóak a magyarral.

Azt gondolom, elsősorban azt szükséges meghatározni milyen ma Magyarország, hogy ennek alapján kiválaszthassuk azt a skandináv modellt, amelyet alkalmazhatunk magunk számára.

Földrajzi adottságai alapján Magyarországnak jelentős ásványi kincsekkel –  kőolaj, földgáz, arany, gyémánt, szén vagy ércek – nem bír. Az ország legnagyobb része termőföld, kíváló minőségben és a mezőgazdasági termeléshez adott a kedvező éghajlat is, adott ehhez az a gazdálkodói népesség, aki bármit megtenne, ha vállalkozásbarát környezet lenne számára, hogy még többet, még jobb minőségben tudjon termelni.

A szerző hivatkozik a szolidaritásra és a toleranciára, mint olyan erényre, amely jellemzi a skandináv államokat. De jellemzi-e ez Magyarországot?

Olof Palme  egy este gyalog, testőrök nélkül sétált haza a moziból, amikor halálos lövés érte. A svéd külügyminiszter asszony az egyik shopping center-ben lett késelés áldozata, amikor barátnőjével szokása szerint vásárolgatott. Láttuk-e már Csehák Juditot vagy Göncz Kingát a Westendben egy Aranypókban?

Magyarország két miniszterelnöke tagadta meg, hogy az állami rezidenciába költözzön, mert annak konfortja kisebb, mint saját villájáé. Gyurcsány Ferenc A8-t használ családi használatra, míg Orbán Viktornak “csak” egy Volkswagenje van. Kóka miniszter úrnak helikoptere van, és több százezer forintos szemüvege, nem szólva az órájáról és arról beszél, hogy “nem kérdezik meg a békákat, ha le akarják csapolni a mocsarat”.

Magyar Bálint rendszeresen ostorozta a magyar oktatást, hogy nem képes európai módon oktatni semmilyen szinten. Tudni kell, hogy a skandináv illetve az angolszász államokban minden szinten például közösen is kell feladatokat megoldani – kiad a tanár egy “projectet” és azt a 4-8 gyerek, diák, hallgató együtt oldja meg. Ez már az óvodában elkezdődik (pl. közösen kell mindenféle háztartási csomagolóanyagból egy házat építeni stb) és mire a diák kilép az iskolapadból szocializálódik, mégpedig arra, hogy a siker csak a közös együttgondolkozásból származik, hogy tiszteletben kell tartani a másik véleményét, ugyanakkor kérdéseket kell feltenni, hogy alkalmazkodni kell a másikhoz, hogy bízni kell a másik személyben és a közös megállapodáshoz mindenkinek tartania kell magát.

A mai 35-4o éves tanárt nyugdíj felé tartó kollegája nem taníthatta meg erre, hiszen nagyjából már ő is az ötvenes években szocializálódott, volt gyerek. Nem taníthatta meg arra, hogyan tegyen fel kényes kérdéseket – egyáltalán nem volt tendencia arra, hogy kérdéseket lehet feltenni, csoportosan együttgondolkodni. Még ma is arra hívja fel a Nemzetbiztonsági Hivatal a figyelmet, hogy pszichikai bűnsegéd az, aki a puszta jelenlétével, mint bámészkodó a helyszinen marad, ha elszabadulnak az indulatok….

Ide tartozik még az, hogy bárki, bármikor bármit azonnal kész írásba foglalni, szabályzatot, megállapodást, tájékoztatót, szerződést stb. Mindezt ma Magyarországon a felnőtt lakosság egyik része nem csinája rutinból, kicsit óckodik, hogy ilyenfajta kifejezési módot használjon tekintettel az 1989 előtti állapotokra, amikor egy fénymásoló beszerzéséhez is BM engedélyre volt szükség, nem beszélve egy kiadvány megjelentetéséhez. Hogyan lehet ezek után elvárni azt, hogy  a társadalom kreativan, innovatívan fejezze ki magát és ebben a szektorban a GDP-t is meghatározó módon tevékenykedjen.

Finnország hivatalosan kétnyelvű ország. Hivatalos nyelve a finn és a kevesebb, mint 5%  svédül beszélő állampolgárra tekintettel a svéd. Minden állami kiadványt két nyelven kell megjelentetni. Ezen túl abban az esetben, ha egy osztályban 3 gyerek az államnyelvektől eltérő azonos nyelvet beszél jogosult anyanyelvi oktatásra, tanárra, helyiségre, melyet a finn a állam helyi önkormányzaton keresztül biztosít.

Ma Magyarországon az olyan település, amelyen 3 gyerek van aligha tarthat fenn iskolát, mert az állami vélekedés szerint az nem életképes.

A példák természetesen kiragadottak, de álláspontom szerint jól példázzák azt, hogy milyen ma Magyarország. Véleményem szerint nem az a helyes és járható út, ha kinézünk magunknak irodánk eleganciájában egy számunkra roppant vonzó elképzelést és ehhez próbáljuk hozzárendelni az eszköztárat, hanem ha alaposan szemügyre vesszük milyen is az a közeg, ahol élünk és megértjük miért olyan amilyen. Ameddig ezt nem tettük meg, nem tudjuk a megfelelő kérdéseket feltenni és nem is válaszolhatunk rájuk helyesen, így a legoptimálisabb megoldást sem fogjuk tudni megtalálni. Helyette marad a legdélibb skandináv ország koncepciója, amihez egyszer már ugyanezen a baloldali értékrend alapján vezetett, küldetéstudattal rendelkező élcsapat megpróbalta Magyarországot elvezetni, csak akkor a vas és acél országának hívták, és arccal a vasút felé néztünk a mai autópályák helyett.

Dessewffy Tibor a cikk elején kifejti, hogy a jövőképnek harmonizálnia kell a társadalmi értékekkel, majd írása végén kifejti, hogy ha a kultúrális és értékbeli béklyókól kiszabadítjuk magunkat még akármi is lehet – amúgy pedig… az érdektelenség mocsarába süllyedünk.