2014. május 14.
Talán több is mint egy évvel ezelőtt az egyik nagy presztízsű magyar internetes oldalon a blog írója azt fejtegette, hogy a britek támogatnának egy bevándorlásellenes pártot. Az állítás lényege az volt, hogy a brit politika odáig fajult, hogy már jelentős mennyiségű választó szavazna “egy bevándorlás-ellenes, szélsőjobboldali pártra”. A hangsúly és az érvelés lényege a szélsőjobboldaliságra esett. A poszthoz kommenteket fűzők egyike azt állította, hogy a bejegyzés egy rossz nyelvi fordulatra épít, a britek nem a szélsőjobboldali politikára nyitottak, hanem a bevándorlás kérdésének nyilt megvitatását támogatnák.
Mesterházy Attila úgy foglmazott az atv Egyenes beszéd műsorában, hogy az EU tagságról szóló referendumot a brit szélsőjobb kényszerítette ki. Míg Krekó Péter ugyancsak egy Egyenes beszédben arról beszélt, hogy a Jobbikkal, mint szélsőjobbal azért kell nyilt vitában megküzdeni, mert ez jó eredményt hozott például Franciaországban, ahol egy 2012-es tévévita után a Front National érvei megsemmisültek.
Azt gondolom az elemzés pontossága lényegi kérdés. Ha fogalmaink nem tiszták az elemzés pontatlan lesz. Ha pedig pontatlan, akkor hogyan lehet véleményt formálni, pártpolitikai, stratégiai döntéseket hozni, ha egymásnak megfeleltetve forog a szélsőjobboldali és az euroszkeptikus jelző. Vajon tényleg egymással felcserélhető-e ez a két fogalom?
A közlegő uniós választásokon valóban sokan gondolják azt, hogy nagy számban kapnak szavazatokat olyan pártok, amelyek az Európai Unió jelenlegi struktúrájával és tevékenységével ellenszenveznek. Ide tartozik a legnehezebben kategorizálható brit Ukip, mely biztosan nem nevezhető szélsőjobboldali pártnak.
A Ukip eredetileg egy a London School of Economist politológus oktatóiból szerveződött intellektuális kör, mely a ’90-es évek elején alakult és tevékenysége lényegében a Mastricht-i Egyezmény, ezzel együtt az Euró megalkotása és bevezetése ellen irányult. Az évek során azonban ez a EU-ra specializálódott kis véleménycsoport a brit politikai élet egyes olyan kérdéseiben is kifejtette álláspontját, mint az angol font megtartása vagy a bevándorlás kérdése s ettől egy valódi politikai párttá vált.
A Ukip tulajdonképpen nem tett mást, mint a bevett nagy brit politikai pártok által “szent tehénként” kezelt, ezért ki nem fejtett, a választók előtt “politikailag korrekten kezelt” témákban kimondta, amit az egyszerű választó magában gondolt.
A brit politikai elemzők egészen 2013 őszéig nem tekintették lényeges politikai szereplőnek a pártot, mégha úgy gondolták is, hogy esetleg a konzervatív EU ellenes szavazókat szólítja meg. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy David Cameron miniszterelnök bejelentette, ha a következő parlamenti választásokon után újra konzervatív kormány lesz, az új parlament kiír egy referendumot Nagy-Britannia EU tagságáról .
A nagy pártok álláspontjának megváltozása az azonos neműek házasságának törvénybe iktatása során lezajlott vita során változott meg. Ebben a vitában a Ukip volt az egyetlen párt, amely fenntartotta volna a házasság intézményét a tradicionális formában. Mindez ahhoz vezetett, hogy már nem csak a szélsőségesen EU ellenes szavazók, hanem a törvényt helytelenítők (lényegében konzervatív szavazók) tömegesen döntöttek úgy, hogy a Ukip-et támogatják a továbbiakban.
Mivel a bevándorlás kérdése, és ezzel együtt az alacsonyabb képzettségű vagy képzetlen britek munkához jutása a munkáspárti szavazóbázist erodálta, míg az EU ellenesség, a hagyományos család kérdése inkább a konzervatívokat, mára egyetlen brit politikai párt sem ignorálhatja a Ukip létét, tevékenységét vagy érveit.
A Ukip tartja magát a brit belpolitikai élet íratlan normáihoz, ezért magát nem tarja szélsőjobboldalinak, így nem is tartják valószínűnek, hogy az új EU parlamentben esetlegesen alakuló szélsőjobboldali frakció tagjai legyenek, és ezt maga Marine Le Pen sem kívánta, Geert Wilders a The Daily Telegraphnak adott interjújában (Ukip will join Europe’s rising Right, says Wilders – 2014. május 6. p.1, p.12,) ezt már másképp látta.
Wilders szerint Nigel Farage – mivel a Ukip brit EU helyek nagy részét meg fogja nyerni – érezni fogja ennek történelmi felelősségét és meg fogja változtatni addigi álláspontját. Annál is inkább, mert a Ukip jelenlegi pártcsaládját többen el is hagynák, így izolálódna az Uniós parlamentben. Ha a Ukip az új EU parlamentben már a EU-szkeptikus – szélsőjobb csoport tagja lesz, az így a harmadik legnagyobb csoportosulássá válna, évi több mint 4 millió GBP támogatással.
Wilders szerint a nemzetállamoknak kell dönteniük kiket engednek be hazájukba és hogyan költik el az általuk beszedett adókat, jelenleg egy történelmi változás előtt áll az Unió, ahol a nemzetállamok újra jelentősebbé válnak.
Az elemzés pontossága azt is kell jelentse, hogy az igazat mondja nem csak a valódit.
Korábban idéztük Krekó Péter megszólalást arról, hogyan kezelje a baloldal a Jobbik létezését, térnyerését.
Az interjúban Krekó Péter arra ad tanácsot, hogy a mai magyar baloldal járjon el úgy, mint korábban eljártak Franciaországban a szélsőjobbal szemben, ahol nyilt tévé vitára hívták ki a Front National vezetőjét, aki akkor ott 2012-ben nyilvánosan megsemmisült.
A történetnek azonban itt nincs vége. A Front National a legutóbbi francia helyhatósági választásokon lényeges előretörést tudott elérni és Marine Le Pen a The Sunday Times-nak adott interjújában (Non, Nigel, you must stay outside my palace gate – 2014. április 22. ) három-öt évre teszi azt az időpontot, amikor a FN adja a francia államelnököt. Becslések szerint FN az elkövetkező uniós választások győztese lesz, megelőzve a jobboldali UMP-t és a szocialista pártot.
Mi történhetett ?
Marine Le Pen magát feministának tartja, apjával ellentétben nincsenek kiközösítő nézetei a melegekről és vezetése alatt az aniszemitizmus is háttérebe szorult.
A Front National fókusza ma leginkább a munkanélküliségen és a bevándorláson van és ennek az átlag franciára gyakorolt hatásán. Elkötelezettek a francia szociális berendezkedés és az állam szekuláris jellege mellett. EU politikájuk arra irányul, hogy az Uniónak minél kisebb hatalma legyen a nemzetállamok felett, végső céljuk egy népszavazás megszervezése arról, továbbra is EU tagok maradjanak-e.
Mindezt látva Krekó Péter csupán 3-5 évre ad ajánlást a magyar baloldal számára?
Mit csináljon a magyar baloldal (és a többi magyarországi párt), ha a Jobbik még tovább “szalonképesíti magát”, ha nem csak kiskutyákkal és gyermekekkel jelennek meg képviselői választási plakátokon, hanem ahogy az Franciaországban, bizonyos nézeteiken is változtatnak? Hogyan lesz így baloldali újjászületés, jövőbeni kibontakozás?