2015. december 15.
A The Financial Times 2007-es évjáratának két cikke került minap a kezembe. Már akkor félretettem őket, mert figyelemre méltónak találtam azokat. Mai szemmel pedig kifejezetten érdekesek, hiszen megmutatják, hogy napjaink problémái már évekkel ezelőtt itt álltak velünk szemben, csak az éppen begyűrűző, majd elhatalmasodó gazdasági válság miatt nem fordítottunk rájuk nagyobb figyelmet.
Az első cikk Martin Wolf írása “Why immigration is hard to tackle” címmel jelent meg 2007. november 2-án.
‘Van-e joga egy államnak meghatároznia, milyen összetételű legyen a lakossága’ – teszi fel rögtön az elején a kérdést. Van-e egy államnak morális alapon joga arra, hogy korlátozza a bevándorlást?
A választ liberális oldalról Philippe Legrain adta meg a CentreForum nevű, Londoni székhelyű liberális thin-thanknak írt anyagában (Globalisation: a Liberal Response, www.centreforum.org). Legrain szerint egyrészt a szabad helyváltoztatás emberi jog. Másrészt az államot úgy kell tekintenünk, mit egy adott területen létező intézmények összességét, mely ezt a területet irányítja. Az ezen a területen lévő embereknek nincs joguk ahhoz, hogy meghatározzák milyen az ott lévő népesség összetétele.
Martin Wolf személy szerint nem értett egyet ezzel a gondolati sorral.
Nézete szerint egy ország (állam) nem csak intézmények összessége, hanem haza is (az ott élők hazája), így az ott élőknek igenis joguk van eldönteni kikkel akarnak együttélni.
A kérdését azért vetette fel 2007-ben mert úgy látta, hogy az akkori brit kormánynak nem volt megfelelő elvi alapja a migrációval szemben felmerülő kérdések megoldására, sőt a kormányzat hallgatása, mintegy támogatta ezt a folymatot. Másrészt úgy látta, a kormányzat szótlansága abból eredt, hogy valójában nem is voltak tisztában, mennyi bevándorló érkezett Nagy-Britanniába, végül csupán a tömegesen megjelenő bolgár és román “bevándorlókra” hegyeződött ki a téma. Martin Wolf szerint nem volt (és nincs) megfelelően elvégzett elemzés, amely megmutatja, hogy valójában érdeke-e egy adott országnak, adott esetben Nagy-Britanniának, a bevándorlás engedélyezése, kontroll nélkülisége.
Általános az a vélemény még azok szerint is, akik elismerik hogy az egyes országoknak joguk van szabályozni a bevándorlást, hogy a szabad bevándorlásnak nem csak globálisan van pozitív hatása, hanem a “befogadó” ország számára is.
Martin Wolf szerint, akik csak a munkaerő szabad mozgása és ennek a gazdaságra kivetített hatása szemszögéből nézik a helyzetet, azok rosszul állnak hozzá a kérdés elemzéséhez. Véleménye szerint ha az emberek épp az alacsony bérek, az egyéb embertelen életfeltételek (lakhatási kondiciók) elől menekülnek hol van az garantálva, hogy ugyenez a helyzet nem állhat elő abban az államban (területen), ahova áttelepednek? Nagyobb népesség valóban jobb gazdasági mutatókat jelent(het), de fizikailag nagyobb országot is jelent, akiket el ell látni szociálisan egészségügyileg stb.
Mindezek a számítások hiányzanak (hiányzottak) a brit kormány anyagaiból, valójában senki sem tudta megmondani, hozzáad-e vagy éppen visz a brit gazdaságtól és/vagy társadalomtól a bevándorlás.
A bevándorlás támogatóinak másik (kevéssé alátámasztott) érve, hogy egy társadalom számára a diverzitás pozitív hatással van. Philippe Legrain is ekként kezeli a kérdést.
Martin Wolf szerint a migráció minden aspektusát egyformán kezelő elemzésekre, nyilt és transparens nézetekre, politikai megoldásokra van szükség ahhoz, hogy az emberek (egy ország lakossága) meggyőzhető legyen a tömeges méretű bevándorlás elfogadására, elkerülvén a szélsőséges megnyilvánulásokat.
A The Financial Times másik cikke “Ghetto blaster” címmel jelent meg a 2007. szeptember 8-9.-i hétvégi szám Magazine-jában Fadela Amara akkori francia államtitkár asszonnyal
Az egyébként baloldali nézeteket valló Amara azért vállalta el Nicholas Sarkozy kormányában a várospolitikai (urban policy) portfolió irányitását, mert származása okán tisztában volt azzal, hogy a francia nagyvárosok külső “getthóiban” lévő helyzeteket és az ebből adódó kérdéseket valóban kezelni kell.
De mit is látott az államtitkár asszony – aki maga is észak-afriaki bevándorlók gyermeke – megoldandó kérdésnek 2007-ben?
Fadela Amara szerint: ” The difference between the youth of my generation and today’s youth is that latter thinks integration has failed, and that there’s nothing worth fighting for. My generation was a generation that fought against racism, anti-Semitism and demanded equal rights. The third generation doesn’t see the point in any of that. It is difficult to ask young people to respect the values of the republic when the state has failed to keep its end of the social bargain. I am against all forms of violence, but if young people are lashing out, it is also because they don’t know where to channel their frustrations.”
Visszapillantva 2007-re azt mondhatjuk kár, hogy nem olvastuk jobban az akkori híreket.