2014. június 12.
Lakájmédia – sokszor hallhattuk ezt a kifejezést minden oldalról bizonyos sajtóorgánumok és egyéb média megjelenésekről szólva.
A reklámadó bevezetése után valóban eldöl, hogy az egyes lakéjmédiának nevezett orgánumok tényleg csak egy párt porpaganda osztályának fedőszerveként működnek, vagy igazából van saját értékrendjük, mely az olvasók, nézők bizonyos csoportjainak erkölcsi és politikai nézeteit, elvárásait fejezik ki.
A reklámadó bevezetése után hírszerkesztőnek és műsorvezetőnek sokkal jobban oda kell figyelnie mit mond vagy mit kérdez. Öncélúan le akarja-e rombolni egyes politikusok vagy kormányok nimbuszát, felépített imidzsét vagy valóban olyan kérdést tesz fel, amely igazából közérdeklődésre számít, nem rosszindulatú, hanem tisztességes. Mindez lehetőséget nyújt arra, hogy sokkal jobb színvonalú, sokkal felkészültebb, sokkal kompetensebb és nagyobb tárgyi tudású újságírás alakuljon ki Magyarországon.
Az elfogadott szabályozás paradoxona, hogy kormányhoz közelálló legjelentősebb orgánumnak (Magyar Nemzet – Hírtv – Lánchídrádió) szüksége lesz újragondolnia tevékenységét, míg a jelenleg meghúzott adózási határ miatt az ellenzéki írott sajtó előtt nem áll ez a feladat, így sokkal nehezebb lesz nekik bemutatni, hogy nem részei a lakájmédiának.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e egy párt nézetrendszeréhez közelálló, mégis hiteles és korrekt támogatást nyújtó újságírást folytatni a brit napilap a The Daily Telegraph a legjobb példa. A Telegraph-ot a birt Konzervatív Párt háziújságjának tekintik sokan Nagy-Britanniában. A Telegraph 2005-től folyamatosan azon dolgozott, hogy nyilvánosságra kerüljenek a brit parlamenti képviselők költség és bevételi elszámolásai, majd 2009-ben nyomtatott formában, több héten keresztül folyamatosan közölte a megdöbbentő adatokat – pártállásra való tekintet nélkül. Mindez oda vezetett, hogy 2009 májusában az akkori, munkáspárti miniszterelnök bocsánatot kért a választóktól a parlamenti képviselők vitatható pénzügyi elszámolásaiért, majd az akkor ellenzékben lévő konzervatív pártvezető David Cameron a saját táborába tartozó, Tory képviselők jogellenes (de legalább aggályos) tevékenységéért külnön is elnézést kért a választóktól. Mindezt lemondások, képviselők parlamenti tagságának felfüggesztése illetve büntetőjogi következmények is követték, valamint az, hogy egyes képviselők visszafizették a jogellenes elszámolás alapján felvett összegeket.
Közben az akkor ellenzéki Konzervatív párt alakíthatott kormányt, azonban a The Daily Telegraph továbbra is a hiteles tájékoztatást és a saját maga által képviselt értékrendet tekintette meghatározónak. Így került sor arra, hogy 2014 tavaszán a konzervatív párti Maria Millernek az újság által felderített újabb pénzügyi szabálytalanságok miatt végül le kellett mondania államtitkári poziciójáról, pedig kormányzati körökből – hangfelvételek tanúsága szerint – mindent elkövettek az ügy eltussolása érdekében.
Mindebből jól látható, hogy mind a politikának, mind az újságírásnak csak az előnyére válik, ha kicsit messzebb kerül egymástól a politika és a tájékoztatás, mindenki a saját lábán áll, a saját szakmai követelményei szerint jár el, végzi a dolgát – a választók pedig ennek alapján (elvileg) objektív információkra támaszkodva döntenek.