2016. május 16.
Gyakorlatilag több mint, egy éve másról sem szólnak a magyar híradások, mint egyes magyar magánszemélyek személyi meggazdagodásáról. Ha csak híreket hallgatunk olybá tünthet, mintha Magyarországon csak és kizárólag Mészáros Lőrinc nyerne el állami megbízásokat, közbeszerzéseket, tudna földet vásárolni. Mindez nem csak abban a kontextusban létezik, hogy vannak nagyon gazdag magyar állampolgárok és vannak nagyon szegények (a lakosság 40%-a a létminimum alatt él ellenzéki állítsok szerint), hanem abban a kontextusban is, hogy mindez tisztességtelenül történik.
Itt állunk tehát a szocializmusban szocializálódott társadalommal, amelynek még mindig nagy többségében rezonál a “burzsáok és prolatárok” és az “ember embernek farkasa” szóösszetétel. De valójában mit tehetünk, ha gyarapodunk, mi erre a válasz?
Proletárok fogalma úgy ahogy egyszerű, nincstelen kétkezi munkás, alkalmazott. Csak a láncait vesztheti, azaz épp csak annyit keres, amennyi jó esetben fedezi a napi létfenntartását, minimális életfeltételeit.
Na de burzsoának lenni mit jelent?
Ha magyarra fordítjuk, akkor a polgár a megfelelője. Ismerjük ugye a “polgári Magyarország” kifejezést, de ez már nem egyszerűen vagyonos(abb) személyek országát jelenti, hanem a Fidesz által képviselt keresztény-konzervatív értékrendet is hozzáadja, tehát aki ma Magyarországon polgárnak gondolja magát (vagy mások gondolják annak), az egyben a jelenlegi kormánypártok értékrendjével egyetértő, moderáltan jólszituált személy.
De mi van azokkal, aki egyszerűen csak gyarapodnak. Akiknek nincs igazából érték elkötelezett világképük (vagy éppen baloldaliak), nem vesznek részt a politikában, nem jótékonykodnak – egyszerűen csak egyre jobban megy számukra, egyre több megtakarításuk van, egyre újabb üzletekbe tudnak belevágni? Ők kik?
Tulajdonképpen nevezhetnénk őket burzsoáknak, ha nem lenne ehhez az a negatív tudattartalom, ami ittmaradt a marxista-szocialista időkből.
És míg a kormánypártok megengedőek ebben a kérdésben – folyamatosan arról beszélnek, hogy mindenki léphet egyet előre, hogy segítik az egyéni boldogulást, addig az ellenzéknek ebben a körben nincs koherens álláspontja.
Végülis ezen nem csodálkozhatunk. A marxizmusnak érthető okokból nem volt útmutatása arra nézve, hogyan élje meg az egyes ember a gyarapodását, mit csináljon vele, így a mai magyar baloldali pártoknak sincs erre a kérdésre válasza.
A mai baloldali ellenzék nyilatkozatai alapján mindenki, akinek több van, mint a létminimun, aki megpróbál feljebb lépni a vagyonosodás létráján (mindegy, hogy milyen formában: vállalkozó, gazda, kereskedő stb) csak tisztességtelen eszközökkel teheti ezt meg, érheti azt el. Ez volt az álláspontjuk az állami dohányboltok kialakításánál, ez az álláspontjuk az állami földek eladása során nyertes pályázóknál, minden állami, önkormányzati beruházás esetén. Aki vagyonosodik annak ez csak tisztességtelenül sikerülhet, kell hozzá a mutyi, a politikai kapcsolat stb. A vagyon csak tisztességtelenül kerülhet megszerzésre és gyarapításra. Egyszerű állampolgárban felmerül a kérdés, vajon személyes tapasztalataik is közrejátszanak véleményük kialakításakor?
Az ellenzék nem érti, hogy amíg ebben a kérdésben nem ad a társadalom részére elfogadható választ, addig nagy valószínűséggel nem újulhat meg, kerülhet újra kormányzati pozicióba.