2011. április 3.
A cikk, amit ismertetni szeretnék, már kissé régebbi. Azért gondoltam erre a cikkre, mert mostanában állandóan arról van szó sajtóban, rádiókban, tévékben, hogy milyen balgák voltunk, amikor hagytuk a magyar cukoripar külföldi kézre kerülését, majd tétlenül néztük annak felszámolását, s most égbe szökő cukorárak mellett nincs mit csinálnunk.
A cikk a The Financial Times londoni kiadásában jelent meg 2011. február 9-én a 12. oldalon az “Entrepreneurship” azaz ‘vállalkozás’ téma csoportban. Ez a témacsoport valamely vállalkozást illetve vállalkozót mutat be életútján/vállalkozásán keresztül, valamilyen példát mutatva mindazoknak, akik erre az útra léptek vagy akarnak lépni.
Szóbanforgó cikkünk a “Baker who turned the tables” címmel jelent meg. Magyarul a cikk akként fordítható, hogy a “pék, aki fordított a helyzeten”. És valóban Alain Coumont ma már nagy menő, akinek cége nem tőzsdei cég, így a profitja nem nyilvános, de annyi tudható tavaly 220 millió font adót fizetett. A cég a Le Pain Quotidien kézműves kovászos kenyereket készít e mellett rusztikus hangulatú éttermei vannak.
A cikk azért figyelemre méltó a magyar közönség számára, mert Coumont 20 éves üzleti karrierje nem volt zökkenőmentes, de legnagyobb kihívása elé akkor nézett, amikor már éppen beindult az üzlet és az igények kielégítésére egy nagyobb kemencét kellett volna építenie. Bank erre nem adott hitelt (Belgiumban). Coumont ekkor társult Brüsszel legnagyobb pékéségvel, amely 60%-ban részesedett az új közös cégből, de nem jöttek ki jól így két évvel később elváltak útjaik, Coumont New Yorkban kezdte újra a kézműves pékséget, míg a belga üzletek maradtak a korábbi üzlettársnál. Az eredetileg 5 ezer euróra értékelt márkanevet tíz évvel később 2004-ben, az akkor már végleg befutott Coumont 2 millió euróért vásárolta vissza és azóta is sikeresen viszi azt.
A cikk végén maga az üzletember mondja azt, hogy vannak helyzetek, amikor a befektető, aki a pénzt adja átveszi az üzletet, de ez nem akadálya annak, hogy valaki továbbra is a pályán maradjon. Ez lehet a példa magyar cukor ügyben. Meg kell találni annak a lehetőségét, hogy újra legyen hazai termelés és feldolgozás még akár úgy is, hogy most sokkal többe fog esetleg ez kerülni, mint amennyit az üzemek privatizációja valaha is hozott az ország konyhájára.