2013. szeptember 4.
Augusztus 20-a kapcsán, az István a király Alföldi Róbert által rendezett évfordulós bemutatója után cikkek és interjúk tömege jelent meg a rendezésről, annak koncepciójáról, mondanivalójáról, üzenetéről. Megszólalt maga a szerző Szörényi Levente is, aki egy helyütt azt mondta, hogy tulajdonképpen beszorultunk a korona alá.
Nagy-Britanniában, röviden fogalmazva Angliában nagyon kevés munkaszüneti nap van, melyeket ‘bank holiday’-nak neveznek és gyakorlatilag senki sem tudja miért vannak. Az álatlános vélekedés szerint a bankok tartanak szünetet és erre tekintettel adnak egyes munkáltatók munkaszünetet alkalmazottaiknak.
Angliában 1871-ben hoztak először olyan törvényt, amely az alkalmazottaknak kötelezően kiadandó munkaszüneti napot garantált és nem kötődött semmiféle egyházi jeles naphoz. A törvénytervezetet a liberális párthoz tartozó Sir John Lubbock kezdeményezte csupán azért, hogy a keményen dolgozó munkásság pihenéshez jusson.
Sir Lubbock kezdeményezése előtt Angliában (a Brit szigeteken) is több tucat munka nélküli nap volt, ezek azonban a reformáció előtti keresztény naptárhoz kötődtek. Ezeket rostálta meg az anglikán egyház a saját liturguájához igazodva, ezáltal csökkentve számukat. A XIX. században az iparosodás és a verseny követelményére hivatkozva a munkáltató-nagyiparosság elérte, hogy a munkaszüneti napok száma a minimumra csökkent. Megmaradt az általános vasárnapi pihenőnap, karácsony első napja (december 25) valamint a húsvétot megelőző nagypéntek. Minden más napon a munkavállaló köteles volt a munkehelyen megjelenni és ott munkát végezni. Kivételesnek számítottak azok a munkáltatók, akik munkásaikat mentesítették a karácsony második napján (december 26), a húsvét hétfőn és a húsvétot követő hétfőn (fehér hétfő) való munkavégzés alól.
Az első nem egyházi tradicióhoz köthető brit munkaszüneti nap tehát az 1871-es törvény szerint minden év első augusztusi hétfőjére esett. Mivel a törvény elnevezése ‘Bank Holiday Act’ volt, így viszonylag könnyen és gyorsan átment a törvényhozáson, mert a képviselők döntően arra gondoltak egyes banki műveletek időigényessége miatt kell elrendelni ezt a munka nélküli napot. A munkaszüneti napot később (1971-ben) augusztus utolsó hétfőjére helyezték át.
Újabb munkaszüneti nap törvénybe iktatására csak 1974-ben került sor, ekkor vált általános munkaszüneti nappá újév napja, majd 1978-ban a Munkáspárt saját kormányzati poziciójának megerősítésére a “munka ünnepe”, amit a britek ‘May Day’-nek neveznek és május első hétfőjére esik.
Mindezen túl Nagy-Britanniában elvileg még egy “szabad hétfő van” májusban Victoria day, de nincs nemzeti ünnep, melyen magát az ország fennállását vagy valamilyen fontos történelmi fordulónapot ünnepelnének.
Az István a király kapcsán valóban végig lehet gondolni történelmünket és hivatkozni arra, hogy Európához csatlakoztunk ezer éve és ma is az Európai Unió tagjai vagyunk, azonban a fentiek is tükrözik valóban “beszorultunk a korona alá”. Valóban akkor lettünk azzá, amik vagyunk: magyarok. Mindennapi tevékenységünket, egymás közti viszonyainkat, kimondott és kimondatlan gondolatainkat, szokásainkat, probléma megoldásainkat a Szent István által felvett katolikus keresztény hit és annak tanításai hatják át. Európa változott meg. A ma ismert, iparilag fejlett, társadalmilag progresszívnek tartott országai mind protestánssá váltak, mind a ‘protestáns etika’ alapján működnek értékeik szerint a mai napig is. Gazdaságuk stabil, nincsenek az Euró-övezeti válsággal érintve. Ehhez képest mi nem töröltük (illetve visszaállítottuk) ünnepeinket, gyermekeink december 6-án a Mikulást várják, karácsonykor betlehemest énekelnek és a Jézuska születését várják (legalábbis az angyalok hozzák az ajándékot). Szent István intelmeit és annak egyes részeit még szocialista (videó 3’40”) és más nem konzervatív politikusok is előszeretettel ídézik.