Szembe jön-e Európa ?

2014. február 24.

Molnár Zsolt MSZP-s politikus az Inforádió Aréna című műsorában azt mondta, nem szeretné, ha szembejönne velünk Európa, ezért jó pártja porgramja és az abban kínált megoldási javaslatok az ország ügyeinek intézésére.

Orbán Viktor olyanokról beszél, hogy Európa nem versenyképes, Európa lemarad a távol-kelettel folytatott gazdasági versenyben, Magyarországnak Kínával és Indiával kell versenyeznie, hogy magasak az energiaárak Európában, az USÁ-ban vagy az ázsiai országokban ez sokkal olcsóbb és Magyarország nem lesz versenyképes addig, amíg nem lesznek olcsóbbak az energiaárak a cégek, válallkozások részére sem. A miniszterelnök olyanokat mond, hogy a megújúló energia ma még drága, más módon kell biztosítani az ország számára a versenyképes energiát. Azt mondja, hogy közösségi tulajdonba kell kerülnie az energia szolgáltatóknak és az enregiaszolgáltatásnak hosszútávon non-profit szemléletűvé kell válni.

A magyar sajtót látva, olvasva és hallgatva Orbán Viktor megszólalásai valóban olyan érzéseket kelthetnek az emberben, mintha a miniszterelnök nem Európában mégcsak nem is a Föld nevű bolygón, hanem egy teljesen más világban élne.

De csak ha a magyar írott és elektronikus médiából tájékozódunk a világ folyása felől.

A magyar médiában nem volt hír, hogy a dán állami (köztulajdonban lévő) energiacég részleges privatizációját a lakosság 80%-a nem támogatta,  hogy rövid időn belül 200 ezer tiltakozó aláírás gyűlt össze (egy 5 millió lakosú országban) a privatizáció ellen majd tüntetéseket tartottak, illetve tiltakozásul a balodali kormánykoalició egyik pártja kilépett a kormányból, így egy kisebbfajta kormányválság is kialakult Dániában.

Az ügylet részletei is érdekesek.

Az állami energiacég a Dong több mint az egyharmadát biztosítja Dánia energia ellátásának. A Dong nemcsak olaj- és gázkitermelést végez az Északi-tengeren, hanem  hagyományos és biómassza erőműveket is üzemeltet, körülbelül egy millió fogyasztó részére végez gáz- és áramszolgáltatást. A Dong a megújuló energiákat felhasználó energiaszolgáltatók záslóshajója is, mely tengeri és szárazföldi szélerőműveket üzemeltet, melyek azonban nagyösszegű befektetéseket igényelnek, amit  a vállalat jelenleg nem tud finanszírozni veszteségei miatt.

A dán kormány úgy döntött, hogy a cég 19%-át privatizálja úgy, hogy a részesedés megszerzőjének hozzájárulása szükséges (másként mondva vétó joga van) ha az egyébként többségi köztulajdonban maradó cég vezérigazgatót vagy pénzügyi vezetőt kívánna váltani, esetleg üzleti tervét kivánná mósosítani, bármilyen újabb üzleti manővert kívánna tenni (részvényeladás, vásárlás, más cég felvásárlása stb). Mindezen túl a dán kormány vállalta, amennyiben záros határidőn belül nem sikerül a privatizált részesedést továbbértékesíteni és azáltal nagyobb tőkét behozni a cégbe visszavásárolja előre meghatározott és garantált áron a részvénycsomagot.

Mindezt a jogot az üzletet megszerző Goldman Sachs nyerte egy olyan versenyben, ahol dán befektetők is tettek ajánlatot és amelyben a dán kormány szerint a többi ajánlattevő vagy későn adott ajánlatot, vagy nem a kormány szándékának megfelelőet adott.

A dolog pikantériája, hogy a befektető Goldman Sachs nem önmaga vásárolta meg a felkínált részesedést, hanem erre külön befektetési társaságot alapított Luxemburgban, mely közismerten adóparadicsom és ennek a társaságnak az alapító cégei is mind adóoptimalizációra  lehetőséget adó államokban (Delaware és a Kajmán-szigetek) kerültek bejegyzésre. Dániában közismerten a világon az egyik legmagasabb az egyes személyeket terhelő adók szintje, ezért az üzletnek ez az oldala még jobban mélyítette a társadalom ellenállását a privatizációval szemben. A Goldman Sachs úgy reagált a közfelháborodást kiváltó ügyre, hogy az ügylettel érintett valamennyi állam hatályos jogszabályát (beleértve az adózási szabályokat) tiszteletben tartva járt el és a jövőben is ezt szándékozza tenni.