2014. március 28.
A 2014-es választási kampány a végéhez közeledik. Lassan mindenki tudja már mit ígérnek az egyes pártok a következő négy évre. Leginkább gazdasági növekedést, több munkahelyet, adózással kapcsolatos elképzeléseiket hozzák a választók tudomására.
A kormánypártok szerint az ország jobban eljesít, mert csökkennek a rezsiköltségek, 1992 óta nem volt ennyi ember foglalkoztatva. Az ellenzék szerint a kormány éppenhogy a tönk szélére kormányozta az országot, Magyarország feléli tartalékait, a kormány gazdaságpolitikája sáskajáráshoz hasonlít. A baloldali pártok szerint jelenleg dilettáns kormányzás folyik, melyet majd felvált a szakértők általi jó kormányzás, hogy egy jó országban lehessen élni.
Van egy kérdés azt gongdolom, amiről a kampányban nem igazán esik szó – az a kérdés, hogy milyen az az állam, amiben éltünk, élünk illetve a választás alapján élni fogunk. Azt gondolom, ennek a kérdésnek a megválaszolása alapvetően határozza meg, milyen gazdasági környezetben élhetünk a következő esztendőkben.
Ha csendesen egymás mellé tesszük az újságok és televíziók híradásait egy jól megfogható, definiálható kép rajzolódik ki számunkra a 2010-es kormányváltást megelőző időkről.
Jelenleg fellebbezési tárgyalásra vár az az ügy, amelyben a magyar titkosszolgálatok vezetőjét kémkedésért ítélték el (mellette felbújtóként a titkosszolgálatokat felügyelő minisztert).
A 2006-os utcai zavargások rendőri vezetőinek kompetenciájáról folyó perben (elöljárói intézkedések elmulasztása stb) egyre-másra hallani az olyan tanúvallomásokat, mely szerint egy adott helyszínen nem volt olyan személy, aki parancsnokként járt volna el, vagy éppen volt, de nem irányított, döntésképtelen volt, nem tudta mit kellett volna tenni stb.
A minap adott interjút a magyarországi tiszteletbeli konzulok testületének volt elnöke, aki arról beszélt, hogy köztudomású volt Welsz Tamás kétes ügyleteket is bonyolít, sőt ellene személy szerint is tettek feljelentést soha nem lett azonban belőle “ügy”.
Minden nap találkozhat(t)unk olyan híradással, mely szerint idős embereket támadtak meg, fosztottak ki, esetleg úgy bántalmaztak, hogy abba bele is haltak – gyakorlatilag minimális értékű anyagiakért, kerti terményért, ingóságért. Nem egy riportban beszéltek arról, hogy az elkövetőket nem lehet megtalálni.
Ha csak ezeket az aspektusokat nézzük egy tökéletesen inkompetens és diszfunkcionális állam képe tűnik elő. Az állam arra kiképzett és felhatalmazott szakapparátusai nem képesek ellátni feladataikat (rendőrség) vagy éppen nem rendeltetésüknek megfelelően tevékenykednek (információs szakszolgálatok).
A választónak el kell gondolkodnia azon, vajon milyen az az állam, amiben élni akar, ahol adót akar fizetni, ahol boldogulni kíván, ahol családot akar magának.
Lehet-e egy állam tisztességes és méltányos: képes a felmerülő problémák megoldására, mégpedig olyan módon, hogy az nem csak az államnak jó, hanem az állampolgának is.
Az állam egy elkülönült alrendszer, amelynek semmi köze nincs az állampolgárok mindennapi életéhez, gyakorlati kérdéseihez, esetleg éppen ellenükre tesz, ellenükre van.
Lehet-e az állam jól működő, a problémákat jól elemző, azokra megfelelő megoldásokat hozó, így eredményes is, vagy ha ilyen, akkor ugyan profi, de cinikus, ahogy az áttételesen elhagzott Török Gábor Aréna interjújában, és így mintegy elutasítandó, megvetendő?